Makkay János: Méhteleki kutatások Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 51.Nyíregyháza, 2003)

földet gyúrjon vízzel, majd emberi hangot és mozgékony erőt adjon bele és gyönyörű szűz istennőkre hasonló szépséget, azután meg asszonyi mesterségre: szövésre tanítsa Athéné, és arany Aphrodité öntsön bűbájt a fejére s bajszerző vágyat s gondot, mi a testet emészti, ... (a következő két csúnya sort, a görög kritikai elme szüleményét most nem szeretném idézni). Az ilyesféle kutatások ma még gyermekcipőben járnak, a megoldások inkább találgatások, semmint érdemi válaszok. Ezen azonban nem csodálkozhatunk, hiszen óvatos számítás szerint legalább hatezer éve, túlzó becslések és egyéb mérések alapján ítélve viszont akár 7-8 ezer éve is lehet annak, hogy a legrégibb méhtelekiek kereskedtek kőeszközeikkel, és gyúrták-formázgatták szobrocskáikat a telepükön. Az kiérezhető a két szövegből, hogy mind a sumerek, mind a régi görögök (és bizonyára már a mehteleki újkőkoriak is) a kis agyagszobrocskák mintázásának megfelelően képzelték el az első istenek születését és az első emberek megteremtését {porból lettél és porrá leszel). Szobrocskáik ilyesféle teremtésmítoszokhoz járuló szertartásokkal lehettek kapcsolatban. Valójában pedig nem az emberszobrocskáik hasonlítottak az istenekre, hanem az isteneiket képzelték el ember formájúaknak (anthropomorfoknak).