Makkay János: Méhteleki kutatások Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 51.Nyíregyháza, 2003)

A fehérvári kiállításon szereplő bezdédi idol A hatalmas erővel történő védekezés ellenére az ár mégis megérkezett. Mikor később, 1973-ban Méhteleken a vízügy vendégszobájában laktunk, a határon álló zsilip kezelője megmutatta az árvíz napjaiban is gondosan vezetett naplóit. Hat óránként kellett kikerékpároznia a zsiliphez és jelentenie Nyíregyházára a vízállást. Ami rendszerint 70-80 cm volt. Az egyik este 6 órakor látja ám, hogy már 3 métert lehet mérni a Túron. Hazakerekezett és betelefonált, mire jött a válasz: berúgott maga vagy micsoda. Menjen vissza és mérje meg újra. Akkor már négynél is többet mutatott a mérce. Mire ezt jelentette, akkorra megérkezett a víz is, de kívülről. Ráadásul valóban a Szamos vize jött meg a Túr partjára. Román elvbarátaink ugyanis hogy Szatmárnémetit megvédjék - valahol Szatmár alatt felrobbantották a gátat. így a vizek kívülről zúdultak a Túr melletti falvakra, közöttük Garbolcra és Méhtelekre. Mint szoktam emlegetni, román szempontból nem történt semmi rossz: az ár így is, amúgy is magyar falvakat öntött el, a dolog tehát nemzetközi síkon és népeink hagyományos barátsága szempontjából rendben is lenne. A tények közismertek. A pusztítás után lassan-lassan Méhtelek is újjáépült, és gondolkodni lehetett azon, hogyan védekezzünk a továbbiakban a román robbantások és a normális áradások ellen. Valahol kitűnő ötlet született: épüljön egy gát a határ mentén a