Makkay János: Kőkori régiségek a vállaji határban Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 50. Nyíregyháza, 2003)

ősrégészet vonaldíszes kerámiának nevez. Ez lett a Körös-népektől északra élő, a tokaji kőnyersanyagot birtokoló, a körösieket valahol Észak-Szabolcsban és Szolnoktól nem messze északra megállásra kényszerítő őslakóknak a saját agyagcdény-rcndszere: Alföldi Vonaldíszes Kerámiának hívjuk (és a továbbiakban AVK-nak rövidítjük). A finoman előkészített, jól iszapolt agyag türelmes. A gölöncsér annyiszor karcolhatja bele az anyjától vagy mesterétől megtanult hálómintát, ahányszor csak akarja. Ha viszont egyszer már kiégette, akkor szinte megkövesedik. Átvészeli az évszázadokat, sőt évezredeket, és ránk marad. Mivel csaknem mindenütt ez történik, az őstörténész és sok régész talán legfontosabb eszköze és kutatási tárgya a kerámia. Ha Szatmáttól egészen Vásárhelyig, Vállajtól Nagyráskáig, vagy a Gödöllői domboktól egészen a Rajnáig következetesen, mindenütt és mindig ugyanazokat a - bizony bonyolult - mintákat látjuk az edényeken, de a Tisza völgyében soha nem találunk egyetlen olyan cserepet sem, mint a Dunától nyugatra, akkor a tanulság önmagától adódik: nagyon ősi mintarendszerek következetes alkalmazásáról van szó, az új technikának megfelelően. Ha valaki látta egyszer a 'Kis Katalin házassága' című szocialista mintafilmet, akkor tudhatja: az új idők alkotásának kikiáltott film minden mozzanata - a gesztusok, a cipők, a ruhák, a dallamok, a hajviselet - a Horthy-korszak világának felelt meg. A világ ilyen lépésekkel megy előre. Szóval az Alföld északi felén kialakult az AVK, a Dunántúlon pedig a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája (ez utóbbi a továbbiakban itt, Vállajban nem érdekel bennünket). A fontos és legidősebb emlékek egy része éppen SzabolcsSzatmárban került elő (a már emlegetett Tiszabezdéd-Servápa, Nagyecscd-Péterzug, és más lelőhelyeken). Ezeket egész Európában szatmári csoportnak vagy típusnak nevezik. Talán a fentebb említett okokból a már teljesen kialakult fajtát Szatmárból még nem is nagyon ismerjük. Az alábbiakban egy - számomra egyelőre rejtélynek föltűnő, jóllehet nyilvánvalóan nem rejtélyes, hanem - ma még felderítetlen dologról számolok be. Az edények díszítéséről van szó. Kis-Ázsiában és csaknem az egész Balkánon a finoman simított alapra szinte kizárólag feketével vagy krémszínnel festett minták kerültek. Bekarcolt minták vannak is, meg nem is. lő