Makkay János: Kőkori régiségek a vállaji határban Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 50. Nyíregyháza, 2003)

A Balkán északabbi részein, és hozzájuk kapcsolódva a Körös kultúra egész területén ritkább vagy nagyon kevés a festett minta. Nálunk szinte alig: összesen 50-100 cserép a több százezer edénytöredék között. A minták ehelyett általában a friss edény felületbe benyomott, mélyített (körömcsípések, bevágások), vagy a durva felületre rátett, domború minták: bütykök, dudorok, csücskök, fogantyúk és hasonlók. Hegyes eszközzel bekarcolt vonalminta akad, de ritka, mint a fehér holló. Ráadásul a Körös kultúra kései, a vonaldíszes kerámia életével már párhuzamos szakaszában. Mintha azt látnánk, hogy már nemcsak egy irányban - délről északra -, hanem kölcsönösen terjedő hatások működtek volna az új földmüvelök és az őslakosok között. A vonaldíszes kultúrák területén csak időnként találunk festett dísszel ellátott fazekakat is. Ugyanakkor - főleg kezdetben - vannak ujjal benyomkodott, sőt körömcsípéses tárolóedények is. A vállaji anyag ehhez képest más jellegzetességeket mutat. Mikor az elmúlt nyár rekkenő hőségében (Berzsenyi Dániel szavaival honunk egyik perkelt pusztáján) a vállaji cserepek láttán kissé elhamarkodottan azt mondottam, hogy talán háromezer festett töredék is elő fog kerülni, magam is magasnak tartottam a jóslatot. Zsákszám kerüllek elő a cserepek Vállajon