Makkay János: Kőkori régiségek a vállaji határban Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 50. Nyíregyháza, 2003)

Az úr gyakran utazott át nyári időben Vállajon át. Tapasztalhatta, hogy olyankor nem lát a községben mást, mint gyermeket, öreget vagy más munkaképteleneket. Az asszony odakint arat, főz és ápolja csecsemőjét pirkadástól sötét estig. Ha egy család megszaporodik és egy telken már el nem fér, - az új párnak új telken új házat építenek, csakhogy erre nem hozat le Alpár Ignáczot, hanem összeröffen az egész község és minden fizetés nélkül felépítik az uj hajlékot. Koszt és mérsékelt áldomás a jutalom. Egyik fél sem veszít vele, mcit a szolgálat külcsönös. Ma neked, holnap nekem. Vasámaponkint össze szoktunk jönni az emeletes nagy fogadóba. Mi öregek borozgatunk, beszélgetünk, de se nem részegedünk le, sem nem verekedünk. A fiatalok a magunk közül alakult bandának zenéje mellett tánczolnak, énekelnek. Tíz óra után pedig haza takarodunk, hogy másnap ujjúit erővel foghassunk a munkához. A vállaji Central vagy Metropol hotelnek vállaji ember volt a csapiárosa, a kinek elég jól ment a dolga. E miatt osztán egy a vállajiak előtt idegen ember eljött és kiliczitálta az előbbi bérlőt. E miatt osztán a vállajiak többé felé sem fordultak a korcsmának. Ott sem nem ittak, sem nem muzsikáltak, sem nem tánczoltak, hanem azt tették, hogy kisütötték azt, hogy Vállajban mintegy 400 ház lévén, vasámaponkint még is csak folytatni fogják a mulatságot aként, hogy az első számú háznak tulajdonossá ürítse ki az utczára néző czifra szobát, a hova kecskelábú asztal mellett lóczán ülve fogyasztották, három, de csak három napig a saját borukat beszerzési árban, tehát a regale jogot meg nem sértették. A bérlő nem várta be, hogy a négyszázadik házra kerüljön a sor, hanem a huszadik háznál már megugrott. Az öreg bíró azt is elmondotta, hogy volt ott egy közülök való kereskedő, a kinek jól ment a dolga, de éppen úgy elpusztították a doktorok, mint azokat is, a kiknek rossz sorsuk van. Erre aztán egy új boltos került, a kit a vállaji közönség nem szívelt. Meg is mondották neki, hogy szedje fel a sátorfáját, ő pedig erre csak hunyorítva mosolygott.