Makkay János: Kőkori régiségek a vállaji határban Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 50. Nyíregyháza, 2003)

Berendezte a boltját persze csak úgy hitelre. Üzletnek jobb dolga a világon sehol sem volt, mert végszámra vették meg a szöveteket és egyéb tárgyakat is hitelre. Adta is, mert tudta, hogy a vevők vagyonosak. Mikor a bolt purgo nélkül is nagyon kezdett ürülni, szűkölve kérte a boltos vevőit, hogy fizessenek. Kifizetem, de nem akarom a búzámat, tengerimet, disznómat, s a többit elpocsékolni, meg várom míg jobb ára lesz. A boltos perrel fenyegetett. Vállajiak vagyunk, tehát vállaljuk. A per eltarthat egy pár évig. Ha pedig innen kitakarodik, a számlát azonnal kiegyenlítjük. így is történt. Vállaj bolt nélkül maradt. Kétségbe esésünkben kisütöttük, hogy van Debreczenben egy föld-höz ragadt boltos segéd, vállaji fiú. Hívjuk haza. Haza jött semmivel. Az érintetlen portékát oda adták a szegény fiúnak, abban az árban a mennyiért vették, de hozzá toldották azt, hogy nem mennek többé „Gross Karoliba" vásárolni, hanem pártolni fogják nem úgy magyarosan, hanem úgy svábosan. Ez a nemes szoczialismus. Tanulj magyar!"