Makkay János: Kőkori régiségek a vállaji határban Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 50. Nyíregyháza, 2003)

Jósa András megemlékezése Vállajról Mikor az ókorban a nagykállói kórháznak húsz évig főorvosa voltam, a vállaji bíró elhozta hozzám a két hályogborította szemeit. Jó sikerrel megoperáltam, és igen értelmes ember lévén, szerettem vele beszélgetni. Egyszer azt kérdeztem tőle, hogy magyarázza meg nekem azt, hogy mi lehet annak az oka, hogy magokat egy gróf Károlyi mintegy száz év előtt telepítette le, mint földhöz ragadt szegény embereket Nyírbátor városnak tőszomszédságában, a mely városnak a magán birtokokon kívül még 6000 hold községi birtoka is van. Maguknak sincs átlagosan több magán vagyonuk, községi vagyonuk pedig egy talpalatnyi sincs és dacára ennek ha Vállajba lépünk, látjuk, hogy csupán téglából épült, többnyire cseréppel fedett tágas szép házaik, istállóik, csürjeik és egyéb gazdasági épületeik, gyönyörű szép lovaik vannak, csaknem úri módon ruházkodnak, egyszóval olyan jóllétben vannak, a milyenről a nyírbátori tősgyökeres magyar nép azon időben legfeljebb csak álmodott. Az öreg kissé gondolkozva, mély, de nem gúnyos vagy henczegő hanggal azt válaszolta „Ja! Herr! Das ist der Gemeinsinn, das Zusammenhalten!" Magyarul - „Uram! a közszellem, az összetartás!" Hogy értsem ezt? Hát csak úgy, hogy nálunk heverni nem szabad. Bírónak olyant választanak, a kiről feltételezik azt, hogy jó gazda. A bíró kidoboltatja, hogy mikor kell kimenni szántani, vetni, kaszálni, kapálni, aratni, hordani stb. Nincs eset arra, hogy valaki a bíró rendelésének ne engedelmeskednék. Mi is ölünk disznót, de nem esszük meg télen, mikor sokkal kevesebbet dolgozunk, hanem félre tesszük nyárára. Télen szűkölködünk, nyáron pedig „Alles was gut und Theuer ist" (Mindent a mi jó és drága.) Ősszel elküldünk egy embert közülünk az Ermellékre, hogy vásároljon néhány hordó bort, annyiért a mennyit az nézete szerint meg ér. Nem kételkedünk benne, mert mi egy családnak tartjuk magunkat, a kik egymást meg nem csalják, mert hiszen ilyen eset nálunk képzelhetetlen. De nem isszuk meg ezt a bort télen, hanem félre tesszük a nyári munkaidőre, mikor megfeszített erőre lesz szükségünk.