Makkay János: Kőkori régiségek a vállaji határban Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 50. Nyíregyháza, 2003)

Az egész országban mindmáig csak két ilyen darab került elő: Tiszavasváriban és Vállajon. Vállaj telepesei tehát az AVK népének folytatói voltak az Alföld peremének északkeleti részén. Természetesen nem egymagukban éltek, hanem egy edénymüvességére nézve zárt csoport keretében. Rokonaikattestvéreiket megtalálták már a régészek a Kárpátalján, például Munkácson és Zápszonyban (Zasztavne), közvetlenül a magyar határ mellett, vagy a Partiumba eső Szaniszlón is (csaknem pontosan délre, a volt nagykárolyi járásban). Csaknem északra, légvonalban mintegy 110 km-re, Michalovce (Nagymihály) közelében van Nagyráska. Itt 1988-ban folyt a vállajinál ugyan kisebb méretű, de jelentős régészeti ásatás. Egy kissé földbe mélyített, ún. gödörházat tártak fel, mely 7 méter hosszú, 5 és fél méter széles, és hajdanában talán 80 cm mély volt. Volt benne egy átégett tűzhely, annak tapasztása alatt egy építési áldozatként leölt és odatemetett rókának a csontvázával. A gödörház alján néhány cölöplyuk is előkerült, ezek egyike 113 cm mély volt. Vállajon ilyen széles gödörházak nem kerültek elő. Épületre utalhat egy keskeny - 30-40 cm széles - árkokból álló rendszer a beleásott cölöpök helyével: