Makkay János: Kőkori régiségek a vállaji határban Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 50. Nyíregyháza, 2003)

A nagyráskaihoz közelebb áll az a Vállajon feltárt objektum, mely egy méternyi szélességű árokból, mellette cölöplyukakból áll. Ez a „keskeny" méret a vonaldíszes kerámia keskeny gödörházaival mutat hasonlóságot. Ilyeneket Oroson, Tiszacsegén, Szarvason, Gyomán találtunk. Ugyanakkor ennek a keskeny gödörnek a fenekéből szokatlanul mély cölöplyuk mélyedt le, amelyikben áldozati maradványokra bukkantak az ásatok: például egy festett edény darabjaira, vagy állatcsontok és marhakoponya társaságában egy másik festett edény darabjaira. Aligha érhet bennünket meglepetés, ha megtudjuk, hogy ilyesféle kis áldozógödrök az egész Kárpát-medencében legkorábbról a Körös kultúra telepeiről ismeretesek. Két összefüggésben is. Van, amikor egy rengeteg cserépedénydarabot tartalmazó hulladékgödör legmélyebb részérő] nyúlik le mélyebbre egy keskeny, kerek akna, benne feláldozott kutya felső teste, továbbá rengeteg csiga és hal maradványaival. A szertartást többször, tucatnyiszor is megismételték, mert az áldozati ételek keskeny rétegekben elhelyezett maradványait mindig vékony sárga agyagréteggel borították be. Más esetekben a felszínre épített ház egyik sarokeölöpe mellett helyeztek el egy áldozati gödörben hatalmas élelemtartó agyagedényt, alsó részén két tekergő kígyó ábrázolásával. A kígyó mindig a termékenység, de egyben a télen az alvilágba távozó és tavasszal feltámadó gabonaistennő szimbóluma volt. Nem tudjuk, hogy e nagy edényben mit helyeztek a cölöplyuk mellé, de maga az áldozat bizonyára kapcsolatban volt az élet és a termékenység biztosításával. A szokás, főleg a sarokcölöp mellé ásott áldozat tehát minden bizonnyal építési áldozat volt, amellyel a lakóépület felépítésének sikerét és fennállásának tartós voltát akarták biztosítani (amolyan ősi májusfa állításával és Kőmives Kelemenné-féle, de nem véres - emberi áldozattal, hanem) állat- és növényáldozattal. A vállaji cölöpáldozat is ilyesféle szokásra utal. A fentebb elmondottak értelmében arra is lehetne következtetni, hogy az egykor volt „vállajiak" az ilyen szokásaikat a vonaldíszes elődökön keresztül a hajdani északi őslakóktól örökölték. Mivel azoknak (egyetlen kivétellel) egyelőre még nem találtuk meg a lakóházait, ezt a feltevést nem lehet igazolni. A vonaldíszes kerámia említett szarvasi telephelyén egy gödörház végében találtunk egy olyan cölöplyukat, amelyben áldozati maradványok voltak. Sőt, másutt a vonaldíszes kerámiák még későbbi (késő újkőkori). kizárólag festett