Makkay János: Kőkori régiségek a vállaji határban Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 50. Nyíregyháza, 2003)

Korábban Sátoraljaújhelyen is megtalálták festett diszü edények darabjait. Mintáik nem egy esetben a finom és vékony falú, és karcolásokkal gyönyörűen díszített edényeiről nevezetes bükki kultúra mintáit utánozzák - festve. A bükki kultúra az AVK legkésőbbi szakasza volt. Nem járunk tehát messze a valóságtól, ha azt állítjuk, hogy Vállaj telepén jóval a Körös kultúra ideje után, sőt az arra következő AVK életének vége felé lakott az ember. Ha olvasóink az időre is kíváncsiak, akkor valamikor a Kr. e. IV. évezred második felében lehetett ez. Jóllehet kimondottan vonaldíszes edénydarab a telepen alig-alig került elő, más összekapcsoló jelek szintén erről tanúskodnak. Például megmaradt egy nagy, lejtős fenekű lapos tál töredéke, elkeskenyedő alsó végén több kifolyónyílással. Az ilyen tálak rendeltetését nem ismerjük. Előfordultak az AVK egész életében, előkerültek például Tiszadobon, Tiszavasváriban vagy Rakamazon, de sehol és soha másutt a világon nem találhatók meg. Vagy: ritka az, amikor az agancsból készült kapát vagy baltát egyszerű bevésett minta díszíti (amely talán a hajdani nyélre kötözés módját mutatja). Faragott, díszített csonttárgy Vállajról A vele rokon tiszüvasvári baltanyél