Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

Hogy ez mennyire így igaz, szabadjon idéznem egy pár dalt abból a nagy csokorból, amelynek teljes leírásához fejezetek kellenének. A huszár búcsúzik az otthontól: "El kell menni katonának Édesanyám, hej de nagyon messzire, Itt kell hagyni a babámat Azt sem tudom, hogy kire. Arra kérem, Édesanyám Vigyázzon a göndörhajú babámra, Járjanak el a templomba Imádkozni minden áldott vasárnap". Aztán kezdődik a katonaélet... Mit hoz a jövő...? Ám a lélek félig még otthon van: "Az égen, az égen bárányfelhők járnak, írtam egy levelet az Édesanyámnak. Betettem, betettem rózsás kopertába Szentesről Moszkvába megyünk nemsokára." De ez a menet nem lesz valami parádézás, mert: "Vág oly rendet a csatában, Mint amilyen rendet vág a kaszája. Szanitéc a marokszedő, főorvos a bekötöző utána." Ha viszont ez így van, lehet, hogy a hősi halál vár kint őreá. De ne siránkozzon most érte senki, mert: "Majd megsirat, majd meggyászol engem a nagy ágyúszó, Fejem fölött süvít a szél, robban az ágyúgolyó." Aztán elgondolja, hogy mit is csinál az ő szeretője otthon, s ezt egy szép hallgatóban fejezi ki: 33