Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

kaptunk. Ha az oroszokéval akarunk összehasonlítást tenni, megállapíthatjuk, hogy a mi gyártmányaink lőszabatossága sokkal jobb volt, az üzembiztonsága ellenben csekélyebb, ugyanis a mi fegyvereink nagyon érzékenyek voltak a szennyeződésekkel szemben, ami a harctéri viszonyok között gyakran súlyos hátrányt jelentett. Mindent egybevetve, az osztály szervezete és felszerelése teljesen korszerűnek mondható és alkalmassá tette a ráháruló feladatok teljesítésére. Sikeres feladatteljesítés ellenben csak akkor következhetik be, ha a csapatban olyan erkölcsi tényezők működnek, amelyek képesítik a harctér fáradalmainak, nélkülözéseinek és veszélyeinek az elviselésére. Clausewitz: "Vom Krieg" című művében azt írja, hogy: "a háború a politika folytatása erőszakos eszközökkel". Az a politikai cél, amelyik erkölcsös tartalmat ad az erőszak alkalmazásának, ad erkölcsi erőt a katonának az erőszak gyakorlására: a harcra. A mi politikai célunk ebben a háborúban: az egész magyar nemzet önrendelkezési jogának biztosítása volt és ez 1944 tavaszán annyira elfogadott cél volt, hogy az érte vívott harcban való részvételt mindenki természetes kötelességteljesítésnek tekintette. Nem is volt szükséges ezt a kötelességtudatot propagandisztikus eszközökkel az emberekben élesztgetni. A tiszti és altiszti kar zöme örömmel fogadta a mozgósítási parancsot. Ez a katonai hivatástudatból is adódott. A hangulat lelkes volt és gyakori a fogadkozás: "Mi majd kiküszöböljük azt a csorbát, amit a 2. hadsereg szomorú pusztulása a magyar katona hírnevén ejtett." A legénység belső hangulatáról már sokkal nehezebb véleményt mondani. A magyar ember természeténél fogva zárkózott, szűkszavú. Még arcizmai sem árulják el, hogy örül, vagy haragszik, hogy lelkesült, vagy csüggedt. Felfogását, érzelmeit érintő kérdésfeltevések tehát nem számíthatnak őszinte válaszadásra. Ilyenre nemcsak a természet zárkózottsága, hanem még a rákényszerített fegyelem is fékezőleg hatna. Az őszinte választ tehát ne ily formában keressük, megtaláljuk annak spontán megnyilatkozását is, ha azonosulni tudunk azzal a mondanivalóval, amit a néplélekből fakadó katonanóta tudat. A nótaéneklés - nálunk, huszároknál nem a lépéstartás fegyelmező eszköze, mert mi lóháton menetelünk. Nálunk a pihenő huszár szórakozása. Akkor tárul ki a lelke, ha a maga eredeti népdalait énekli, minden külső befolyás nélkül. A népdal a hite! Feleleveníti a múltat, bevilágít a várható jövőbe. A népdal hangvétele fejezi ki a legőszintébben a csapat hangulatát, erkölcsi értékét. 32