Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

portom embereivel a vasútvonalon és betonúton átszaladva, átugorva az árkot (én még egy több napos orosz hullán is kénytelen voltam átugorni) részben egy romistálló fala mögé, részben a leégett cselédházak falai mögé álltunk. 3-4 meglepett orosz előttünk szaladt és beugrott a major mögötti támpontjuk árkába. A következő pillanatban a támpontban lévő oroszok felálltak és feltartották a kezüket. Egy huszár a cselédházak közül kilépett és intett az oroszoknak, hogy jöjjenek előre. Erre az orosz rácsapott a golyószóróra és a huszár holtan esett össze. Az az árok, amit átléptünk, és az az árok, amit az oroszok tartottak megszállva a nagy harckocsi árokba torkollott. A mi árkunk torkolati pontjára ült a 3. század egyik, automata puskával felszerelt mesterlövésze és mihelyt az orosz támpontból valaki a harckocsi árokba ugrott, azt sikeresen agyonlőtte. Tersztyánszky felől igen erős géppuskatűz, Széchenyi felől kézigránát robbanás és géppisztolytűz hallatszott. De tovább előnyomulni semmelyik irányból sem lehetett, mert az orosz tűzgépek kiválóan pásztázták az előterüket. Megjelent a cselédházak közt Tersztyánszky és jelentette, hogy képtelenség tovább előnyomulni, mivel a harckocsik besüllyednek a mély szántásba és biztosan kilövik azokat. Van az ostromlott támponttól délkeletre kb. 300 m-re - a mi volt reteszállásunkban - most egy orosz fészek, ahonnan kitűnő kilövés nyílik ellenünk. Arra az álláspontra jutottunk tehát, hogy a támadást be kell szüntetni és megelégszünk a már elfoglalt árok megtartásával. Ekkor a harckocsi árkon át hozzám érkezett egy 1. századbeli huszár és jelentette, hogy Széchenyi súlyosan megsebesült, pár percre egy másik, aki már azt jelentette, hogy a harckocsi árok a birtokukban van, de Széchenyi hősi halált halt. Én, aki eddig az istálló mögött álltam valahogy átjutottam a cselédházak közé és közöltem a megrendítő gyászhírt Tersztyánszkyval, aki felkiáltott: - Most már bármi áron is, de elfoglaljuk a támpontot! Mivel az orosz támpontot kézigránát dobásra sem lehetett megközelíteni, siker csak úgy volt elérhető, ha a német nehéz rohamlöveg valahogyan be tud lőni az árokba. A majortól délnyugatra a terep a major felé lejtett. Ha a német rohamlöveg ide kimegy, kap olyan szöget, amely beviszi lövedékét az árokba. A harckocsi, amelynek sokkal magasabban van a csőtorkolata, csak lényegesen messzebbről érhetett el ilyen lövést. A baj csak az volt, hogy a rohamlöveg parancsnoka semmiképp sem mutatott hajlandóságot, hogy erre a veszélyes helyre kimenjen. Ekkor kiküldtem az önként jelentkezett Toldit és e mögött, annak fedezete alatt, kihúzott a német rohamlöveg is. Sikeresen betalált három egymás után leadott lövéssel az árokba. A harmadik gránát robbanására Koplándi tőrm. a harckocsi árokból kézigránát összdobás után betört rajával a támpontba és kihozott onnan három még élő oroszt. Kettő ezek közül is sebesült volt. Páncélosainkat csak tankpuska találatok érték és így súlyosabb találatok nélkül fedezék mögé húztak vissza. 161