Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

Széchenyi harca a következőképpen zajlott le: Szokása szerint legelöl vezette csoportját a Margit-állás árkában a harckocsi árok elé. A harckocsi árok fenekén 4-5 orosz sütkérezett a jól odatüző napon. Széchenyi géppisztollyal kettőt agyonlőtt, mire mindkét oldalról általános kézigránát dobás keletkezett. Az egyik kézigránát Széchenyi feje mögött az árokparton robbant és szétvitte a nyúltagyát. Rögtön meghalt. Három hősi halottunk és egy sebesültünk volt még ezen felül. A Margitállás tehát ismét hézagmentesen a kezünkbe került. Azt a feladatot, amit az előző nap egy páncélgránátos zászlóaljnak nem sikerült megoldani, mi maroknyi erővel megoldottuk... Igaz, nagy árat fizettünk érte. A Meszlényi kastélyból rögtön jelentettem ezredparancsnokunknak a gyászhírt és a sikert. Utóbbiért a legnagyobb elismerését fejezte ki, de Széchenyi hősi halálát ő is megrendülve vette tudomásul. Alig fejeztük be a harcot a major környékén, az orosz tüzérség valóságos bénító tüzet zúdított oda. Ennek dacára a jó mély árkok kihasználásával a 3. huszárezred Remete százada megszállta a támpontot és a mi jobbszárnyunkkal felvette az összeköttetést. Az 1. és 3. századot tehát újra visszarendeltem pihenőhelyükre tartaléknak. Az 1. századparancsnokságot Éber Béla hdgy. vette át. Lezárva 23 h-kor. fű Kápolnásnyék, 1944. december 17. Erős lövöldözéssel és nehézfegyvertüz alatt telt el az éjszaka. Az oroszok felderítésszerü kisebb vállalkozásokat hajtottak végre, de mindenütt vissza lettek verve. Reggel bevonult Miklósi fhdgy. és rögtön átvette a 2. századparancsnokságot. Az ezredparancsnokság parancsára az eddig nekem alárendelt 15/1. és 15/2. kerékpáros századot a II. osztálynak kellett adnom. Ezért ezeket az 1. és 2. huszárszázadommal váltottam fel. A 3. század maradt osztálytartalék. A vezetéklovak parancsnoka Molnár Imre hdgy. lett, akit időközben a 3. századhoz visszahelyezett az ezredparancsnokság. Gr. Széchenyi Jenő fhdgy-ot, a három hősi halált halt huszárral együtt Kápolnásnyék északi részében lévő dabasi Halász család kastélyparkjában egy kőkereszt mellé temettük. Egy láncon, Széchenyi nyakába akasztva - az ősi családi címerrel ékes - cigarettatárcáját helyeztük el. A háború után testvérbátyjával közöltem a sírhelyét és ő utóbb értesített, hogy hős öccse tetemét a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. A nap folyamán a postánál lévő útkereszteződést és attól nyugatra a műutat igen erősen lőtte az orosz tüzérség. Lezárva 22 h-kor. £D Kápolnásnyék, 1944. december 18. Az oroszok igen közel húzódtak állásainkhoz és minden mozgást tüz alá vettek. Az utóbbi napokban, a község délkeleti felében, éjjel és nappal egyaránt, már úgy 162