Németh Péter (szerk.): Lázár Sándor 4-es huszár főhadnagy naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 46. Nyíregyháza, 1999)
Lázár Sándor naplója
Van 12 aknavetőnk is, de ezek csak akkor tudnak lőni, ha már én is bajba jutok. Szóval támogató nehézfegyver még csak volna, a németeknek is van egy ütege, csak géppuskánk volna, meg golyószóró. Sokkal nyugodtabban ülnénk itt. Ha most az a felszerelésünk volna, amivel kijöttünk, hülyére vernénk azt a bandát itt szemben. így azonban erősen fordított a helyzet. A legénység szerencsére semmit sem tud erről a kiváló helyzetről. Jól megebédeltek, ki vannak pihenve, hangulat jó, létszám kicsi, élelem, lőszer teljes. Vajon mit csináltok otthon kedveseim? VIII. 5. Öt napja nem írtam, mert nem volt érdemes. Ezalatt leváltottak végre, s miután két napig áztunk, autóra raktak és ide hoztak Varsó fölé 70 km-re észak-nyugatnak, ahol egy Biala nevű félig lengyel, félig német faluban pihenünk állítólag 10 napig. Majd meglátjuk a muszka mit szól hozzá! A legutóbbi harcokban különben hatalmas sikereket értünk el. Megmentettük a 20. német hadsereget, úgy, hogy annak parancsnoka, Ritter von nemtudomki 97 vezérezredes személyesen gratulált Vattay papának. Most aztán van kitüntetés özön. Jelenleg pihenünk és várjuk a német fegyvereket, amit ígértek, lessük a Kárpáti híreket, és azt, hogy mikor duhog ismét körülöttünk. Amíg valami érdekes nem történik, nem is folytatom. Augusztus 20. Plöhnen /Plonsk/ Szent István. Minekutána két hétig pihentünk, és írtunk annyi jegyzökönyvet, hogy valami szörnyű, német fegyverekkel megerősítve elindulunk, hogy új harctereken, új babérokat és tapasztalatokat szerezzünk. Menetirányunk Varsó Dél volt, de ma éjjel megváltozott, és Varsó Észak-nyugatnak fordult a rudunk. Úgy látszik ott van valami nagy disznóság, habár eddig keményen állt a front, de úgy látszik most újra jön a henger. Ezek a büdös németek pedig a jelek szerint nem nagyon bírják. Ott, ahová megyünk, az SS Wiking hadosztály áll, az pedig elég baj, mert ritka egy rongy társaság. Én még csak futni láttam őket. Inkább új barátom, Fritz 98 , a Totenkopf divízió nehézpáncélos századparancsnoka /18 Tigris/ lenne ott, nyugodtabban állnék. Most már vagonban ülünk, egy szerelvény az egész osztály! És várjuk az indulást. Ahová megyünk, előttünk az orosz, mögöttünk a Visztula, híd nélkül. A vonat már megy is. Imádkozzatok azok, akik szeretnek. Aug. 21. Ossow. Hajnali fél kettőkor rakodunk ki. A fogadtatás igen barátságos, mindjárt jól megbombáznak az Ivánok. Hogy el ne felejtsük. A kirakás kb. 1 Vi óra alatt Helyesebben a XX. német hadtestről van szó, melynek parancsnoka Rudolf Freiherr von Roman (Bayreuth, 1893. nov. 19. - ?'?) tüzérségi tábornok volt. yx Fritz Flossner SS hadnagy a Totenkopf hadosztálytól. Szabadhegy alezredes írja róla naplójában, „egy igazi, vagány, szertelen, lelkiismeretfurdalást nem ismerő SS-legény" volt. Ő volt az, aki a legveszedelmesebb helyzetekben is gondolkodás nélkül a vakmerőségig menő segítséget nyújtotta a nyíregyházi huszároknak. Lázár Sándor főhadnagy jó bajtársa volt.
