Németh Péter (szerk.): Lázár Sándor 4-es huszár főhadnagy naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 46. Nyíregyháza, 1999)

Lázár Sándor naplója

kész, már várnak a német teherautók, akik az állásba visznek. 30 km. 4-kor indulunk, Vi 6-kor már járjuk is Baross Dinivel, a 6. század főnökével az állásokat. Jól kiépített, drótakadályos, cikk-cakkban futó árokrendszer, amely azt hiszem az Északi-tengerig tart. Jobbra tőlem az 5. /Szentgyörgyvölgyi/ század, balra a Totenkopf. Mire lejárom az állást, 10 óra. Jó 12 km. Na nem mind az enyém. Ebből csak kettő, de ott kell menni, mert másutt lőnek. Szóval már éppen végzek, mikor mondják, hogy másképp lesz a védelem. Szerencsére én maradok a régi helyen, csak az egész osztály jött át a bal oldalra a németek helyére, akiket északabbra visznek. Én Vásárhelyi Fufu századát váltom. Kiballagok újra hozzá, együtt élvezzük a délutáni aknákat, baj nincs, csak a mesterlövészek lövik le két emberét. Este 6-ra megjön a század, legnagyobb bosszúságomra a vonatom nem jön, most osztják a vacsorát, az orosz pufogtat, és a szúnyogok csípnek. Mert ennyi szúnyog, mint itt, az még a Pripjatyban is túlzásnak számított volna. Most lesz a váltás, remélem baj nélkül sikerül. Megtörtént a váltás nagy lövöldözés között. Mivel pedig az enyémeknél 160 éles van, a géppuskáknak 12-12 heveder, a golyószóróba 30-30 tár, azt hitték a jó fiúk, hogy ezt ma éjjel mindet el kell lőni, csaptak olyan lövöldözést, hogy csuda. Persze jött a válasz is. Az orosz egy vállalkozást is megpróbált, el is jutott a drótig, kezdte is vagdosni, de mielőtt nagyobb baj lett volna, a német 15-ös üteg, gyönyörűen fekvő lövésekkel /50 m-re az állások elé/ elriasztotta tagokat. Reggelig változó hevességgel tart a lövöldözés úgy, hogy ma reggel dörgedelmes parancsban tiltottam el a népemet a célnélküli és fölösleges lőszerpazarlástól. Nem is jó, ha ellőjük a patront, mert tartalék lőszerem 1000 db és a géppisztolyhoz kb. 1800 lövés. Pótlást pedig csak este kaphatok, mert nappal mindenféle mozgás (lehetetlen - B. J.), pláne kocsikkal. A konyha is csak éjjel jön ki. Mivel pedig tegnap légi támadásnál az osztály három szakácsa kiesett, tőlem vittek el egy szakácsot, Fehér Jóska huszárt, a tiszti szakácsomat. Pedig már nagyszerűen „be volt főzve" ránk, most taníthatok megint egy másikat. Ma a dekungot (fedezéket - B. J.) építjük ki teljesen, tesszük lakájossá, fásítom a környékemet, közben a tüzérek szórakoztatják egymást kölcsönös lövöldözéssel. Most éppen Tilláék kapják, ahogyan úgy hang után ítélem. Az állás pofára kb. olyan, mint a Dnyepernél volt, csak a folyó nem 800, hanem csak 8 méter, nem 20 méter, hanem centi mély, és kivételesen most mi vagyunk a magas parton. Századom védökörlete 1800 m. Ebből a III. szakasz tart kb. 1100 m-t, az I. szakasz 700 m-t. Ez a veszélyesebb szárny. Van is ott 2 géppuskám és a legjobb szakaszom. Mögöttünk áll három üteg, a saját tüzérosztály 12 löveggel, melynek két figyelője itt van nálam, ezen kívül még egy 15-ös német és egy 10.5-ös német üteg, kinek figyelője szintén nálam van, de ez sajnos már megy. Tegnap az orosz