Németh Péter (szerk.): Lázár Sándor 4-es huszár főhadnagy naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 46. Nyíregyháza, 1999)

Lázár Sándor naplója

VII. 17. Tegnap már nem győztem gyertyával, hát ma folytatom. Az egész harca a hadosztálynak nagy disznósággal kezdődött, és sorozatos disznóságokkal folytatódott a hadosztály tönkremenéséig. A németek olyan piszok módon viselkednek, hogy arra kifejezést nehéz találni. Összevissza hazudnak mindenféle támadást, támogatást, csak mi tartsunk ki, ők közben futnak, minket benne hagynak a gyalázatban és az egész támogatás egy humbug volt, mert a rohamlövegek

82 odajöttek ugyan, de négy-öt lövés után villámsebesen eltűntek. Egyetlen egy rendes emberrel találkoztam közöttük, egy Schreiber nevű törzsőrmesterrel, aki utolsó percig kitartott mellettünk, és amikor észrevette, hogy az én szakaszom még benn harcol a gyűrűben, azonnal visszajött és kihúzott a slamasztikából. De ezen kívül csak futó németet láttam. Repülőtámadás mindennapos dolog lett, egy-két embert mindig meglőttek, és mindig nagy disznóságot csináltak. Az utóbbi két hetet harc, futás, éhség és újra harc jellemzi, nehézfegyver nélkül, tüzér nélkül, olyan karabéllyal amelybe minden lövés után beleragad a hüvely, tartottuk a frontot ki ruha nélkül, ki mezítláb, amennyire tudtuk 20 hadosztály ellen. Természetes, hogy visszanyomtak, de nem tehetünk róla, mert huszáraink olyan szépen verekedtek, hogy öröm volt nézni. És nem akarnak kivonni minket, pedig egy hetes jó pihenés után, előre megszállt, kiépített védőállásban egészen másképpen menne ez a harc, mint így, öt kilométerenként hátra halogatva. Tegnapelőtt kaptam a hírt, hogy főhadnagy vagyok, erre rögtön kaptam egy 160 főből és 4 szekérből álló századot, aminek a fele beteg, a másik fele pedig menetképtelen. 100 embert gyorsan leadok, a maradékot panje kocsira ültetem, mivel teljesen használhatatlanok a harcban, kiforszírozom a hadosztálytól a visszavonulási parancsot, és tegnapelőtt 85, tegnap 68 km-es menet után elérem a beteglovainkat, a seregvonatot, ahol kellemes meglepetés ért, mert az egész seregvonat része a századnak, dacára minden rémhírnek, hogy szétbombázták, lelőtték, megvan, Tóni előkerül, hoz fürdővizet, tiszta ruhát, harisnyát, megágyaz egy raktárban és én két hét óta először friss ruhában, tisztára fúrödve, levetkőzve Spanyek, Spányi Béla, vitéz, nemes, dömeházi (Klagenfurt, 1921. febr. 23. - Hinterstoder, ??) hadnagy (Ludovika Akadémia, 1942), a 4/6. huszárszázad arcvonalmögötti tisztje. Megsebesült a Pripjaty-mocsarakban 1944. júl. 3-án Palawkowiczén. lby Sándor, nemes, ibbi (Csigerszőlös, 1907. ápr. 12. - 1990. jún. 27.) 1941. nov. l-jétől hivatásos huszártiszt, 1942. ápr. l-jétől százados. 1941-ben szakaszparancsnok, 1944-ben szakaszparancsnok a 4. huszárezred páncéltörő ágyús századában. Megsebesült 1944. jún. 30-án. Felgyógyulása után az 1/IV. pót huszárosztály nehézfegyver századának parancsnoka, majd a 6. újonckiképzö század parancsnoka Németországban. 1945. máj. és 1947. máj. között angol hadifogságban volt. X2 A rohamlöveg forgótorony nélküli, harckocsi alvázra épített 105 mm-es tarack, vagy 75 mm-es ágyú. Mozgékony, nagy tűzerőt képviselő fegyver, melynek legtöbb feladata az volt, hogy a rohamozó gyalogság tűztámogatását biztosítsa a roham utolsó, kritikus szakaszában, közvetlenül az ellenséges állások előtt.