Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Kedves Gyula: A 48. honvédzászlóalj
dig nagy baj volt, mert a Vágón sebtében vert híd nem volt elegendő a két magyar hadtest visszavonulásának biztonságos végrehajtásához, s a II. hadtestnek a pusztaaszódi Kis-Dunán vert hadihídon kellett átkelni. Ezt a hidat pedig csak Királyréven keresztül lehetett megközelíteni. A falu visszafoglalása létkérdés volt a honvédek számára, mert a túlerővel támadó ellenséges csapatok, amelyek között már az orosz Panjutyin-hadosztály katonái is ott voltak, összeroppantással fenyegették a magyar erőket. Görgei parancsa világos volt: „A falut, ha mind elveszünk is ott ne hagyjuk, mert akkor a balszárny meg lesz törve, nyomatékul még azt is megüzente, hogyha Királyrévet ott hagyjuk, fő- és altiszteket főbe lődözteti, a közhonvédeket megtizedelteti." 2 ^ Erre nem volt szükség, Királyrévet nagy áldozatok árán, de visszafoglalta a Rakovszky-hadosztály. A két rohamoszlop élén a kettéosztott 48. honvédzászlóalj tört be a faluba, ahol a négyszöget alakító gránátosokat szuronyrohammal szórták szét. A sikeres roham után Görgei rövid ideig úgy ítélete meg a helyzetet, hogy lehetőség van a bal szárnyon előretörésre. Rakovszky meg is indult, de a centrumban és jobbszárnyon kialakult kedvezőtlen helyzet miatt a támadást hamarosan le kellett állítani. A gránátosokat üldöző szabolcsiak visszavonultak, s hamarosan átkeltek a hadihídon. A zászlóalj helytállása Királyrévnél súlyos, talán katasztrofális vereséget hárított el a honvédseregtől. Vesztes csata után nem szoktak kitüntetést osztani, különösen Görgei nem, de a királyrévi helytállásért mégis kitüntettek 3 tisztet, ezek közül az egyik Rakovszky Samu volt, aki másodjára érdemelte ki a III. osztályú katonai érdemjelet. A zászlóalj súlyos veszteségeket szenvedett, 450 főre olvadt le a létszámuk. A csatában szenvedett veszteségeket pontosan nem ismerjük, de június folyamán az összveszteség - amiben ugyan a járvány veszteségei is benne vannak - 400 ember volt. 24 A következő napok a leharcolt, és demoralizált II. hadtest átszervezésével teltek, s újoncokat, mégpedig román nemzetiségű újoncokat kapott a zászlóalj. Ezalatt a császári fősereget átcsoportosították, s Győr térségében megindult nagy támadásuk. A II. hadtestet oda indították útba, de ahogy átkeltek Komáromnál a Dunán, már a visszavonuló magyar VII. hadtest katonáival találkoztak. A vereség nyomán a kormány elvetette a komáromi összpontosítás tervét, s Görgei csapatait a Szegednél kijelölt új összpontosítási körzetbe rendelte. Két nagy ütközetre azonban még sor került július 2-án és 11-én, amelyekben a 48. honvédzászlóalj jelentős, sőt a július 2-iban egyenesen főszerepet játszott. Július 2-án a magyar sereg jobb szárnyán, a monostori sáncok mögött tartalékban volt a zászlóalj. Az ütközet tulajdonképpen azért folyt, hogy az előretört császári csapatokat Ószőnyből kiűzzék, s ezzel nyitva tartsák a Buda felé vezető utat. A jobb szárnyon azonban nagy baj történt, mert a császári vadászok meglepetésszerű támadással elfoglalták a monostori domb sáncait, és a VIII. hadtest katonái, akik eddig csak várvédelemben vettek részt, pánikszerűen menekültek. Görgei vetette be 2Í MIHÁLKA: 135- o. A hadműveletre különben Krasznay megbízhatóbb adatokat közöl, s világosabban adja elő a történéseket. 24 A zászlóalj létszámának alakulására HL. 1848-49: 34/351. és Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Dokumentumgyűjtemény 1966. 13. 2. 9.
