Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Kedves Gyula: A 48. honvédzászlóalj
helyzetek a szabolcsi legények közé. Nagyjából ezzel az állománnyal indult június közepén történetének legvéresebb csatáiba a 48. honvédzászlóalj. 22 Míg az áprilisi ú.n. gödöllői hadműveletekben a II. hadtest hadműveleti tartalék volt, a Vág mentén a kezdeményezés szerepe, illetve a hadművelet súlya hárult rá. Új parancsnok, Asbóth Lajos ezredes állt az élén, s ekkor már nem volt a hadtestnél Patay alezredes sem. A hadtest feladata rendkívül nehéz, összetett volt, ami végül is a honvédek vitézsége ellenére is meghaladta erejüket. Asbóth, mielőtt megtámadta volna Zsigárdnál a császári csapatokat, Rakovszky Samu őrnagy parancsnoksága alatt egy különítményt küldött Farkasa elfoglalására, hogy ott hidat verve a Vágón biztosítsák a III. hadtest átkelését, majd csatlakozását a támadáshoz, illetve hogy a II. hadtest szélső jobb szárnyaként megkerülje az ellenfél védőállásait, s ezzel segítse a hadtest zömének frontális támadását. A különítmény gerincét a 48. honvédzászlóalj alkotta, akiket utászokkal, 1 szárny huszárral és 1 félüteggel erősítettek meg. A Zsigárd elleni támadás azonban a kezdeti sikerek után kudarccal zárult, mert a III. hadtest nem támogatta Asbóth harcát. A 48. honvédzászlóalj csak az ütközet utolsó fázisában érkezett a csatába, amikor a falut már visszafoglalták a császári csapatok, de megjelenésük elegendő volt ahhoz, hogy Herzinger vezérőrnagy felhagyjon a visszavonuló Asbóth üldözésével. Rakovszky ezután Negyedre húzódott vissza, fedezve a hídépítést. Június 20-ára elrendelte a magyar hadvezetés a támadás megismétlését, anélkül azonban, hogy az első akció tapasztalatait felhasználták volna. Az intézkedések a helyzet félreismerését és tájékozatlanságot tükröztek. A magyar hadtestparancsnokok együttműködése ezúttal is problémás volt. A 48. honvédzászlóalj a június 20-21-i peredi csata 1. napján ismét a támadó honvéd csapatok szélső szárnyát képezte, s hajnal óta harcérintkezésben volt a császári lovassággal. Zsigárd bevételéhez még csak manőverezésével járult hozzá, Perednél azonban már véres kézitusát kellett vívnia. Asbóth frontális támadása a falu ellen többször is kudarccal járt, s csak Görgei csatatérre érkezése után járt sikerrel, akkor, amikor a megkerülő mozdulatot végrehajtó 48. honvédzászlóalj megrohanta a falu másik oldalát. A házról-házra folyó küzdelem rendkívül véres volt, s bár a császáriakat kiverték Peredről, a kimerült gyalogságot nem lehetett további támadásra bírni. A III. hadtest ezúttal is távol maradt a csatától, csak késő délután fejezték be átkelésüket a Vágón. Az ingerült magyar fővezér, Görgei Artúr leváltotta a két hadtestparancsnokot. Asbóth esetében ez nagy felháborodást szült a II. hadtest tisztikarában, akiknek jelentős része felmentését kérte beosztásából. Rakovszky így dandárparancsnoki beosztásba került, sőt 21-én, a 2. csatanapon ideiglenes jelleggel ugyan, de hadosztályt vezényelt. A zászlóalj vezetését Mikecz Tamás százados vette át. 21-én a 48. honvédzászlóalj a honvédsereg bal szárnyára került, Királyrévre. Az adatok meglehetősen ellentmondásosak, hogy a zászlóalj a csata kezdetétől itt volt-e, vagy csak a falu elvesztése után vonultak oda. Az tény, hogy egy császári dandár, Theissing vezérőrnagy dandára elfoglalta a magyaroktól Királyrévet. Ez pe22 HL. 1848-49. Hírlapok és segédletek 32. k. (A 49. honvédzászlóalj parancskönyve)
