Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története
vasságot és tüzérséget küldött Nagykikinda felé. A különítmény Melencére, majd onnan Beodrára vonult, s 15-én napkeltekor ért Nagykikinda elé. A szerbek előző nap elfoglalták a várost, de a magyar különítmények közeledtének hírére, valamint arra a hírre, hogy a Törökbecse és Óbecse elleni támadásuk tökéletes kudarccal végződött, veszélyeztetve érezván állásukat, kiürítették azt, s visszavonultak Tomasevác felé. Úgy tűnik azonban,hogy némi utóvéd még maradt a város előtt, s hogy a város szerb lakossága - nemzettestvéreinek látogatásán felbuzdulva — elkezdte kirabolni a város nem-szerb lakosságát. A beérkező magyar különítmény előbb elűzte a szerb utóvédet, majd a városban helyreállította a rendet. 38 Jellacic betörését követően a magyar országgyűlés határozati úton életbe léptette az augusztus végén elfogadott, de az uralkodó által nem szentesített katonaállítási törvényt. Rövidesen megtörtént az új honvédzászlóaljak toborzási és újoncozási központjainak kijelölése, megkezdődött újabb honvéd ütegek felállítása. A zászlóaljból is többen távoztak; Krasznay Péter a 25., Pesten alakuló zászlóaljhoz került, a nagyváradi önkéntes egy frissen felállított tüzérüteghez. 39 Az október 12-14-i szerb támadás után a Délvidéken november elejéig nem került sor komolyabb összecsapásra. A szembenálló felek átszervezték erőiket. Ekkor jött létre a bánsági és a bácskai magyar hadtest. Október 31-én az előbbi 15929 emberből, 2692 lóból és 38 lövegből, az utóbbi 16667 emberből és 1649 lóból állt. (a lövegszám nem ismert). November l-jén a Kiss Ernő vezette bánsági hadtest létszáma 17486 fő, 2529 ló és 32 löveg volt. A 10. zászlóalj október 31-én 1021 fővel a bánsági hadtesthez tartozott; 2 százada Écskán, 3 Zsigmondfalván, 1 pedig Szárcsán foglalt állást; november l-jén Zsigmondfalván és Écskán fél-fél, Aradácon 1, Nagybecskereken négy százada állomásozott, összesen 1012 fővel. Időközben Kiss Pál a zászlóalj parancsnokságát Gergely János őrnagynak, korábban a zászlóalj egyik századparancsnokának adta át. Gergely „nagyon jóravaló, jó modorú ember" volt, s igen közvetlen kapcsolatot ápolt alárendeltjeivel. 40 November 9-én Damjanich János ezredes dandára elfoglalta a strázsai (Lagersdorf, Táborfalva) szerb tábort. November végén a magyar hadvezetés egy, a szerbek ellen indítandó összpontosított támadás tervét dolgozta ki. A haditerv szerzője, Klapka György őrnagy abból indult ki, hogy a szerbek erejét a Bánságban kell megtörni, s ezért három irányból egyszerre akart támadni. Nagybecskerekről Tomasevác, Versecről Alibunár, Fehértemplomból pedig Ördöghíd ellen kellett támadni. A támadás sikere után a három hadoszlopnak egyesülten kellett megkísérelnie a támadást Pancsova, a szerbek főhadiszállása ellen. A támadást különböző felderítő és biztosító akciók előzték meg. November 17-én Vetter vezérőrnagy Gergely vezetésével 300 honvédet, a 13- (Hunyadi) huszárezred 72 huszárát, valamint két hatfontos löveget küldött Módoson át Csákovára. A különítmény feladata az volt, hogy meghódoltassa a vegyes, román, szerb és német lakosságú várost, s elfogja a magyarellenes érzelmű személyeket. A különítmény 38 Die Erlebnisse: 74-77. o.; OLCHVÁRY: 87. o.; KRASZNAY Péter, 1998.: 64. o. 39 KRASZNAY Péter, 1998.: 65-66. o.; Nagyváradi ónk.: 12. o. 40 OL. OHB. 1848:2085., 3622. Gergely zászlóaljparancsnokságára Id. OL. ONőHt. 7283-, 7340. Gergelyre Id. LKININGEN naplója: 69. o.; KRASZNAY Péter, 1998.: 89. o.
