Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Bene János: Szabolcs a honvédelemért 1848-49-ben
hogy az OHB megelégszik 2000 nemzetőrrel, melynek nagy részét lovasokból kell kiállítani, s ígéretet tett, hogy a többi nemzetőrt, a népfelkelés esetét kivéve a megye határain kívül nem alkalmazzák. 59 Néhány nappal korábban Kossuth igen kemény hangú levélben utasította Dégenfeld főispánt, hogy a kassai csatából megfutott 43. zászlóalj katonáit szedesse össze és a miskolci táborba szállíttassa vissza. 1849. január 12-én pedig az OHB Szabolcs megyébe is elküldte az általános népfelkelés megszervezésére vonatkozó utasítását, négy nap múlva pedig Bónis Sámuelt nevezte ki szabolcsi kormánybiztossá és megbízta szabadcsapatok alakításával és a tokaji tábor ellátásához szükséges élelmiszerraktárak felállításával. Arra is meghatalmazást kapott Bónis, hogy a megyei és városi csikósoktól, hajdúktól, pusztázó emberektől a nyergeket és kardokat beszedhesse. Mindezek mellett Bónis szervezett meg Nyíregyházán január második felétől egy 300 beteget befogadó kórházat, katonai magtárat, tartalék élelmiszerraktárát s teremtett helyet a 2. huszárezred tartalékszázadának, 600 lónak és 400 embernek a katonával, térparancsnoksággal, újoncteleppel már amúgy is telezsúfolt Nyíregyházán. Ez a pótszázad azonban hamarosan Diószegre ment tovább. Mindezek mellett Nyíregyházára szállásolták az 1848. december 11-i budaméri, 60 majd az 1849. január 4-i kassai vesztes csaták lengyel hőseit, a Wladislaw Tcbórznicki alezredes vezette lovascsapatot, melynek lóval való ellátása is Bónis feladata lett. Január 16-án pedig Kállay Emánuel és Zoltán Mihály is megbízást kaptak, hogy Szabolcsban száguldó lovascsapatot állítsanak fel. 1849. január 20-án még egy levél érkezett Kossuthtól a megye által kiállítandó nemzetőrökről. Ebben az OHB elnöke megismételte, hogy most elsősorban lovasokra van szükség, akik: „...ismervén a vidék minden ösvényét, éjjel az ellenség tanyáit megrohanja, felveri nyugalmából s ha nagyobb erőt lát maga ellen, szétbontott sorokkal elszáuld, s egy előre kijelelt gyülhelyen ismét összegyűl s ekép az ellenségnek soha egy nyugodt éjjelt sem hagy, már maga ez által is megmentheti a hazát. " Ezért kéri az OHB a megyét korábbi ígéretének beváltására és 1200 lovas kiállítására, kiket 300 fős csapatokra osztanának szét, s kiknek mozgósítását, ha a szükség kívánja 48 óra alatt végre lehet hajtani. Ezeknek sem egyenruha nem kell, nem feltétlenül szükséges lőfegyver sem (az ellenség nyugtalanítására, a felderítésre elegendő a kard, csákány, fokos, rövid kasza, lándzsa), napidíjat pedig csak a szolgálati idejükre kapnak. A felszerelésre, lovak vásárlására két részletben 40 000 forintot biztosít az állam. 61 A szervezés első lépcsőjeként, Bónis Sámuel javaslatára, a Kállay Emánuel másodalispán által már korábban létrehozott száguldó csapatot ebbe a létszámba "59 KLÖM. XIV. köt.: 65/b. sz. irat (A megyei levéltár IV. B. 102. 49. cs. 107. sz. 1849. irata azonban Kossuth Lajos aláírásával 1849. jan. 14-ről keltezve 1500 főnyi sereget említ és nincs szó benne a lovasságról. Egyben kéri Kossuth, hogy a csapat kiállítását és felszerelést siettessék, mert erre az alakulatra Debrecenben mint a kormány és a nemzetgyűlés őrségére lesz szükség.) 60 A Budáméitól visszavonult honvédek és népfölkelők hátát Tcbórznicki őrnagy gyalogos csapata fedezte, akik Bárcánál állást foglaltak, s egy jól irányzott sortűzzel megállították az üldöző császári lovasságot. A fedezet nélkül visszavonuló magyar tüzérséget ez a bátor helytállás mentette meg a pusztulástól. 61 SzSzBMÖL. IV. B. 102. 49. cs. 104. sz. 1849.
