Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Bene János: Szabolcs a honvédelemért 1848-49-ben
Az újonnan kiállított nemzetőr zászlóalj parancsnoka, Kálnoky Antal százados 55 (egyébként a 43. zászlóalj tiszje, s december 19-én a megyei Honvédelmi Bizottmány őt szerette volna nemzetőri őrnaggyá kineveztetni a zászlóalj élére a hadügy-minisztériummal - sikertelenül) december 6-án már Nyírbátorból írta első jelentését, miszerint megtette az intézkedéseket az oda küldött nemzetőrök orvosi vizsgálatáról, ellátásáról, és egyben kérte, hogy mivel zászlóalja a most hazajött két zászlóaljtól nincs megkülönböztetve, adjanak neki számot (Néhány nappal később a 2. számot kapta). Ez a jelentés arra is utal, hogy 1848 őszén Szabolcs megyéből két nemzetőr alakulat volt Erdélyben. Erre enged következtetni a december 6-i kormányzó bizottmányi ülés is, ahol gr. Dégenfeld Imre vizsgálatot kér a Kolozsvár alól parancs ellenére hazafutott megyei nemzetőrök ellen. 56 Ha a szégyent nem is lehetett lemosni, valami kis gyógyír volt a megye részére Weér György őrnagy december 11-i levele, aki dicsérőleg szólt a kolozsvári csata idején hozzá rendelt szabolcsi félszázad és századparancsnokuk, Galgóczi Imre helytállásáról, hősiességéről. A megyei Honvédelmi Bizottmány december 14-én kérte a hadügyminisztériumot, hogy a megyei összes nemzetőr parancsnokává nevezze ki Kállay Emánuelt, mivel a megyei őrnagyok közül Patay István már nincs itt, Eötvös György ellen pedig vizsgálat folyik. Az indoklás szerint Kállay Emánuel legutóbb, mindenki megelégedésére a máramarosi zászlóalj parancsnoka volt. A kinevezés megérkezéséig őt bízták meg a megyei három zászlóalj rendezésével. 1848- 49 fordulóján gr. Franz Schlik császári-királyi altábornagy seregeinek betörése után az országot észak felől fenyegető veszély miatt a szabolcsi 2. nemzetőr zászlóalja, melynek parancsnoka december 27-től Vay Ferenc őrnagy 57 volt, még aznap Sárospatakra, onnan Tályára vonult az ellenség elé, amely azonban Gönc alól Kassa felé visszavonult, így a zászlóalj egyelőre ütközetbe nem került. 58 1849- január 3-ától a Kormányzó Választmány több napos ülést tartott. Itt gr. Dégenfeld Imre főispán tájékoztatta a tagokat arról, hogy decemberben a megyei nemzetőrség egyik csapata Kralovánszky András vezetése alatt Nagybányán, a másik Kállay Emánuel parancsnoksága alatt Rakamazon volt, s váltásuk már esedékes. Ugyanakkor az OHB felhívására, mely önkéntes csapatok szervezését ajánlja, elhatározták egy 300 főből álló lovas csapat szervezését, melyet később még egy 100 fős portyázó lovas csapattal is kiegészítenek, kik közé - több megye példájára - a megyei börtönben lévő, kisebb vétségű, szolgálatra vállalkozó 55 rabot is felvesznek. E portyázó csapat parancsnokává Nagy József megyei őrmestert nevezték ki. Ugyanez a gyűlés kérdéssel fordult az OHB-hoz, hogy az állandóan mozgatott nemzetőrség helyett, melyet csak rövid időre lehet alkalmazni, gyakran kell váltani, melynek majdnem minden tagja családi gondokkal is küzd, állandó, a megyén kívül is alkalmazható nemzetőrséget állítanának fel, s kérdezik, mennyi az a létszám, ami az OHB-nak megfelelne. Kossuth 1849. január 13-án válaszolt, s kijelentette, ^ Életrajzi adatait lásd: BONA Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1988. (a továbbiakban: BONA, 1988.) 303. o. « SzSzBMÖL. IV. B. 106. 1. dob. 1. t. S7 Életrajzi adatait lásd: BONA, 1987.: 328. o. ™ SzSzBMÖL. IV. B. 102. 49. cs. 4. sz. 1849.
