Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Kedves Gyula: Egyéb alakulatok szabolcsi honvédéi

lóalja is. Az alakulat a január 10. előtti napokban indult el Verbászról, így a Pestről visszavonuló csapatokhoz sem tudott csatlakozni, s Kecskemétről Cibakháza felé indult el, ahol átkelve a Tiszán január 17. és 19. között érkezett Karcagra 700 főnyi állománnyal Coliig Ferenc százados parancsnoksága alatt. (A december l-jén kinevezett zászlóaljparancsnok Karl Eisner őrnagy, bár októberben még éppen ő volt, akit a magyarérzelmű tisztek vezéregyéniségének említettek, január első napjaiban zászlóaljától a szerb felkelők táborába távozott, s a későbbiekben a honvédsereg ellen harcolt.) Bár ez a zászlóalj rendben érkezett meg, s Perczel tábornok szabályos ünnepélyt rendezett fogadásukra, úgy látszik Debrecenben bizalmatlanok voltak a zászlóaljukat felvezető tisztekkel szemben. Január 19-én Burdina Alajost nevezték ki őrnagyként zászlóaljparancsnoknak, aki addig az ezred debreceni főhadfogadóját vezette. (Egyszerre váltották tehát le az ezred mindkét zászlóaljparancsnokát, s bár Martinovszky és Coliig is rövidesen őrnagyi előléptetést kapott jó ideig nem kerültek zászlóalj élére. Martinovszky nem is akart, beteget jelentve szolgálaton kívül maradt a szabadságharc teljes ideje alatt.) Perczel a „bátor és edzett vitézeket" hadteste legjobb egységének tartotta, s altisztjeit újonc zászlóaljai oktatására is igénybe vette. Az 56. honvédzászlóaljjal együtt alkotott egy dandárt, amelynek élére Burdina került, megtartván zászlóaljparancsnoki beosztását is. Újoncok is érkeztek, mert a szolnokceglédi sikeres hadművelet után február 2-án Törökszentmiklósra visszaérkező alakulat 870 főből állt. Február 26-27-én a kápolnai csata mindkét napján harcba került, a bal szárnyat alkotó Szekulits-hadosztály soraiban Kainál tevékenykedett. Március 7-én még Répásy tábornok hadtestparancsnoksága alatt átszervezték a dandárokat, s a Burdina-dandár keretében a Dom Miguelek a szabolcsi 48. honvédzászlóalj társaságába kerültek. A dandárkötelék június végi megszüntetéséig szinte állandóan együtt szolgált a két zászlóalj. Burdina rövidesen Szegedre távozott, Perczel új hadtestében a zászlóaljak szervezésénél tevékenykedett. A dandárparancsnokságot a nyírmadai Patay István alezredes vette át, ezzel még erősebbé téve a dandár szabolcsi jellegét. A zászlóalj élére pedig a Debrecenből visszatért Coliig őrnagy került. A tavaszi hadjárat során a 48. honvédzászlóalj történetében megismert hadműveletekben vett részt. Különösen kitűnt az alakulat a Pest alatt a császári hadvezetést az orránál fogva vezető megtévesztő műveletekben. A Dom Miguelekre osztották a legnehezebb feladatokat, hiszen ez az állandó mozgást, nagy fegyelmet és összeszokottságot követelő tevékenység a kevésbé próbált alakulatokat könnyen zavarba hozhatta. A II. hadtest gyalogságánál pedig ez a zászlóalj volt az egyetlen jól képzett sorezredi csapat. Feladatukat hibátlanul látták el, amit a kormány az egyik legritkábban alkalmazott elismerési formával jutalmazott, a csapat zászlóra a III. osztályú katonai érdemrendet adományozták, együttesen jutalmazva a zászlóalj állományát. A kitüntetési ceremóniára Pest felszabadítását követően a Rákos-mezőn került sor. Eddigre 526 főre csökkent a zászlóalj létszáma, ami eléggé jelentős veszteségekre mutat a tavaszi hadjárat során. Budavár bevételénél az ezred 3- zászlóalja tüntette jobban ki magát. A vár bevételét lehetővé tévő rést az I. hadtest támadási sávjában lőtte az ostromtüzérség a várfalba. A rohamra a 28., 44. és 47. honvédzászlóaljakból álló Driquet-dandárt jelölték ki, s tartalékul a Dom Miguelek 3- zászlóalját helyezték el. A zászlóalj