Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Kedves Gyula: Egyéb alakulatok szabolcsi honvédéi

Kedves Gyula: Egyéb alakulatok szabolcsi honvédéi A szabadságharc hadseregének alakulatait áttekintve megállapítható, hogy többségük nem köthető tisztán egy-egy megyéhez, legénységük az ország több régiójából gyűlt össze. A tanulmánykötetben bemutatott szabolcsi, vagy jelentős részben szabolcsiakból álló honvédzászlóaljak története is azt mutatja, hogy tulajdonképpen csak két alakulat, a 48. és a 43. honvédzászlóalj volt tisztán szabolcsi, ezek is csupán megalakításukat követően 2-3 hónapig. A harcok során megfogyatkozott létszámú zászlóaljak kiegészítését úgy oldották meg, ahogy éppen a körülmények engedték. Ez lehetett a vonuló alakulat útvonalába eső újonccsapat, a reguláris hadseregbe besorolt kisebb létszámú önkéntes csapat, egy szétszóródott vagy éppen feloszlatott alakulat töredéke, vagy az űjonctelepeken az adott időpontban felszerelni sikerült pár száz ember, akik véletlenszerűen az ország legkülönfélébb vidékéről kerültek össze. így a 48. honvédzászlóaljnál - amely pedig a vármegye alakítása volt - nagyobb számban találkozhatunk Vas megyei, somogyi és partiumi (esetleg erdélyi) románokkal is. Ezek után nyilvánvaló, hogy voltak olyan vegyes legénységű alakulatok, ahol ha nem is alkottak többséget, de a létszám jelentős részét szabolcsiak tették ki. Jelen munka, ha csak vázlatszerűen is, ezeket az alakulatokat szedi csokorba, röviden ismertetve tevékenységüket a szabadságharc hadseregében. Itt csak a reguláris hadsereghez tartozó, vagy a szabadságharc folyamán abba besorolt alakulatokról lesz szó, nem térhetünk ki a szabadcsapatokra, vagy a nemzetőrség különféle mozgósított alakulataira, amelyek szintén részt vettek a fegyveres küzdelemben Erdélyben, a Tisza-vonalát vagy a Kárpátalját biztosítva, vagy egyszerűen mai szóval hátországvédelmi feladatokat ellátva. így a 39. (Dom Miguel) sorgyalogezredről, a 62. (Turszky) sorgyalogezredről, a 6. (Württemberg) és a 9. (Miklós) huszárezredekről, valamint a 139- honvédzászlóaljról szerezhet információkat a Tisztelt Olvasó. Mindamellett meg kell jegyezni, hogy egyéb alakulatoknál is szolgáltak szabolcsi honvédek nagyobb (esetenként 100 főt is meghaladó) létszámban, különösen a huszároknál. így az 1. (Császár), a 3- (Ferdinánd), a 12. (Nádor), a 13- (Hunyadi) és a 17. (Bocskai) huszárezredekben. A gyalogságnál az 53- honvédzászlóaljban szolgáltak nagyobb létszámban szabolcsiak, de a 13- és a 96. honvédzászlóalj ban, az 1. vadászezredben és a gránátosoknál is találkozhatunk velük. 289 szabolcsi legényről biztosan tudjuk, hogy a tüzérséghez került, s valószínűsíthető, hogy még többen is voltak. Pontos beosztásukra vonatkozóan eddig nem kerültek elő értékelhető adatok. A 2. utász zászlóaljba 124 szabolcsi újonc került, s a szállítási feladatokat ellátó szekerészkarhoz és a lóanyag utánpótlását szolgáló méneskarhoz'is tucatnyian vonultak be a honvédsereg mintegy 5500 szabolcsi katonájából. Látható tehát, hogy a honvédsereg valamennyi alkotóelemének részesei voltak a szabolcsi honvédek. Különösen nagy számban szolgáltak a hadseregszervezés talán legfontosabb bázisául szolgáló sorezredeknél. Ezeknek az alakulatoknak a magyar kormány iránti hűsége tette lehetővé a tulajdonképpeni szabadságharc megindítását, s helytállásuk adott lehetőséget a honvédsereg megszervezéséhez. 1849