Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Bene János: Szabolcs a honvédelemért 1848-49-ben
ÍJjfeh értőn, Balkányban és Bogdányban beszállásolt nemzetőr-századok előtt ezt a tisztek olvassák fel és magyarázzák meg. 22 Júniusban a közadakozás is fellendült, s nemcsak a tehetősebb nemesség, az iparral, kereskedéssel, haszonbérlettel foglalkozó zsidóság adakozott, hanem a haza oltárára kerültek a falusi nép fillérkéi is. A dögei bíró július 2-án például 4 pengőforint 42 krajcárt küldött be Kálióba. 23 De gyűlt másfajta anyag is! Ezekről az alábbiak szerint intézkedett Szemere Pál őrnagy ,24 , a 10. zászlóalj parancsnoka: „...a mennyiben azok a felruházás fegyverezéshez anyagul szolgálhatnak természetesen a Zászlóaljhoz szállíttassanak. Ilyenek lehetnek: bőr, vászony, kék és barna posztó, azon ajánlatok ellenben mellyek illy végre nem használhatók, tétessenek pénzé, s tsak pénzben küldessenek által... " 2S Július folyamán az Állandó Bizottmány, a 10. zászlóalj parancsnoksága és a hadügyminisztérium szinte állandó levelezésben állt, nem egyszer elég ingerült hangot ütve meg. 21-én Szemere Pál oktatta ki a megyét, hogy azon kérés, miszerint a szabolcsi újoncok egy században maradhassanak, a hadicikkelyek értelmében nem teljesíthető, mert ez külön testületi szellem kialakulását eredményezné. A Közlöny 29-i száma pedig a toborzás körüli félreértéseket feszegeti, abból kiindulva, hogy a katonák által csak „Turcsi"-nak gúnyolt ezredből hárman megszöktek és nem kívántak oda visszatérni, mert csak a 10. zászlóaljban akarnak szolgálni. „...Szabolch a toborzás ügyét lelkesebben karolá fel mint bármelly hatóság, a költségeket is nagy részben saját erszényéből hordozd, s ha a félbeszakasztó rendelet nem jő, még a mai napig is toboroz, ha ugyan maradt volna még ekkoráig egy honvédnek való. Azonban a toborzás eleinte 5 láb magassággal kezdetett mint rendesen, majd jő a rendelet hogy 5 láb 2 coll szükséges, majd ismét hogy 5 láb 1 coll is elég. E közben az időszakonkint megkívántató magasságot meg nem ütők, szégyenelvén visszatérni lakhelyükre, a Turszki ezredbe soroztattak..."Július 29-én már maga Mészáros Lázár hadügyminiszter írt egy szinte bocsánatkérő levelet a megyéhez, tagadva, hogy ő ilyen rendeleteket adott volna ki. 26 Július elején Nyíregyháza egyenesen a miniszterelnökhöz fordult, hogy a kebelében lévő, Patay István vezette zászlóalj parancsnokságát Patay helyett Apagyi Boldizsár Nyíregyházán lakó huszárkapitányra bízza, mert Patayban nincs bizodalmuk. 27 Válasz erre nem érkezett, de lehetséges, hogy éppen ezért került az 1. zászlóalj élére Eötvös György. Az 1848 nyarán a Délvidéken kirobbant „kisháború" indította a kormányt arra, hogy a katonaság mellett nemzetőrséget is vezényeljen a veszélyeztetett helyekre. Erről Dégenfeld Imre főispán július 22-én tudósította a megyét Pestről, hozzátéve azonban, hogy csak olyan nemzetőröket mozdítsanak ki, akik önként jelentkeznek, tehát a megye hasson oda, hogy legalább 1000-1500 nemzetőr jelentkezzen. Ha nincs elég fegyver, a hadügyminisztérium bocsát rendelkezésükre kaszákat. 28 22 SzSzBMÖL. IV. B. 106. 2. dob. 5. t. 2 3 SzSzBMÖL. IV. B. 108. 1. dob. 5. t. 24 Életrajzát lásd: BONA, 1987.: 305-306. o. ^ SzSzBMÖL. IV. B. 106. 1. dob. 2. t. 26 SzSzBMÖL. IV. B. 102. 48. cs. 1099. sz. 1848. 27 ÖL. Országos Nemzetőrségi Haditanács iratai (a továbbiakban: ONőHt.) H. 92. 1848:1852. 28 SzSzBMÖL. IV. B. 102. 48. cs. 1083. sz. 1848.
