Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Kedves Gyula: A 43. honvédzászlóalj
próbálta összeszedni, majd rendezni katonáit, ennek ellenére január 14-én még mindig csak állományának a fele állt rendelkezésére. Pontos létszámról a hadtestparancsnokság sem bírt tudomással, ami igen sokatmondóan jellemzi a csapatok állapotát. Mészáros Lázár a hadtestparancsnokság átadásakor, január 14-én megfogalmazott jelentésében keserűen állapította meg, hogy a rendelkezésre álló katonaságot „számban ki nem bírom tenni, mivel minden fenyegetés daczára a valódi létszámot csak eljöttöm végperczeibe küldték be. "Január 11-én Kossuth személyesen utasította gr. Dégenfeld főispán-kormánybiztost, hogy kövessen el mindent a hazaszökött honvédek összeszedésére, s erősen megrója az alakulatot addigi tevékenysége miatt. Január 21-én a zászlóalj átkerült Bátori-Sulcz Bódog őrnagy dandárába a 17. honvédzászlóalj és az erősítésként egy hete érkezett 39- (Dom Miguel) sorgyalogezred alig 300 főt számláló III. zászlóalja mellé. Ebben a dandárban vívta meg a 43. honvédzászlóalj első jelentős csatáját, ami ezúttal igazi tűzpróbát jelentett. 28 Erre az időre nagyjából sikerült rendezni a honvédcsapatokat, fegyelmük is megszilárdult, amihez sokban járult hozzá az, hogy végre megfelelő számban kaptak lőfegyvereket. A puskák minőségével azonban sok baj volt, szinte mindegyik honvédzászlóalj panaszkodott, elsősorban a típusok sokféleségére, illetve az ebből adódó töltényellátási problémákra. A 43. honvédzászlóalj esetében ennél is komolyabb gondok voltak a fegyverekkel. A rendezés végett Rakamazra hátravont alakulat január 18-án vonult át Tokajba, ahol 104 csappantyús vadászpuskát és 54 kovás puskát (ezekről valószínűsíthető, hogy régebbi típusú szuronyos gyalogsági puskák) vettek át. A másnapi céllövészet alkalmával viszont kiderült, hogy a csappantyús puskák közül „egy sem haszonvehető azon okból, minthogy csöveik szűkek lévén a szokott golyók bele nem férnek". A lőkúpok is kisebbek voltak az addig alkalmazott fegyverekhez és a rendelkezésre álló csappantyúkhoz képest, emellett aggasztó volt a fém alkatrészek erős rozsdásodása is. Emiatt 20-án az időközben Bodrogkereszttúrra vonult zászlóaljból Kégl József hadnagy indult vissza Tokajba megfelelő fegyverekért. Bár Kálnoky nem nagyon bízott sikeres útjában, mégiscsak újabb fegyverekhez jutottak katonái, mert a tokaji főhadiszállás térparancsnoka 20-án a zászlóalj számára 500 fegyver átadását jelentette. 29 A császári csapatok támadása január 17-én indult meg. Schlik altábornagy célja a tokaji átkelő birtokba vétele volt, hogy ott egy közvetlenül Debrecent veszélyeztető hadművelet bázisát alakíthassa ki. Klapka főerőivel Tarcal-Bodrogkeresztúr térségében vonult védőállásba, amit 20-án foglalt el, kétirányú támadásra számolva. Schlik főerőivel Abaújszántó-Tállya vonalon közeledett, egy elkülönített hadoszlopa pedig fosef Herzmanowsky őrnagy vezényletével Sátoraljaújhely-Sárospatak irányából a Bodrog mentén nyomult Tokaj felé. Ennek a hadoszlopnak a szemmel tartására 19-20. közötti éjjel vett paranccsal Olaszliszkára indították útnak a 43. honvédzászlóaljat, mintegy a magyar védőállás szélsőjobb szárnyaként. Nem tudni, hogy a zászlóalj végül is megszállta-e Olaszliszkát, annyi bizonyos, hogy 22-én Szegilong28 A hadtest új beosztására Ol.. P. 295. 33- cs. Mészáros jelentése Ol.. Ol IB. 630:1849. A Sulcz-dandár összetételére RÜSTOW, Wilhelm: Az 1848-1849-diki magyar hadjárat története (lord. Vértesi Arnold) Pest, 1866. I. köt. 215. o. adatait megerősíti KAKSA is, i. m. 93. o. » OL. 1848-49. II. 147. 13- d. 194. és 315. loi. A menetvonalra uo. 273. és 189. fol.
