Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Bene János: Szabolcs a honvédelemért 1848-49-ben
jűnlott pénzek, értékek, fegyverek begyűjtésére. A honvédelem költségeire pedig 60 000 forintot szavaztak meg. 11 Kijelölték a toboró biztosokat is Szentmarjay Károly, Komjáthy Pál, gr. Váy József, Rakovszky Sámuel főhadnagy 12 , Halassy Bertalan és Katona József személyéhen. 1 * Finta Márton és a június 5-én segítségére kinevezett Patay István és Kazinczy Lajos jól előkészítették a toborzást. Minden járásba, azok szakaszaiba toborzó bizottságokat küldtek ki, akik muzsikusokkal, itallal, előtáncosokkal járták a falvakat. A községek főterén aztán megszólalt a muzsika, megpendültek a sarkantyúk, az előtáncosok járták a toborzót, s a katonának beállt legények fejébe csákót nyomtak, áldomást ittak vele, azután a kirendelt szekeresek vitték is az újoncokat Kallóba. Honvéd lehetett mindenki, aki 18. életévét betöltötte, legalább 5 láb 2 hüvelyk (I63 cm) 14 magas volt, és ami nagy előny a nemzetőrséggel szemben, itt nem volt vagyoni cenzus, tehát a legszegényebbek is jelentkezhettek, sőt szolgálatukért díjazást is kaptak. Egy ilyen toborzásról ad szemléletes képet Szentmarjay Károly jelentésének néhány részlete, aki a kisvárdai járás 1. és 4. szakaszát járta be, s jelentését és az elszámolást már június 6-án el is készítette: „...Kitüdzött kötelességembe működni kezdettem május 29-én, s azt folytattam június 4-ig bezárólag és igy hét napokat töltöttem segédeimmel együtt... A zenészeket megfogadván annak napi bérek 6pengő szerint lévén, felszolgáltak pedig hat nap, ezeknek kelletik 36 forint... Várdába magam kötelezvén la két hordó boroknak ára megadására, ezért kell fizetni 27fi. 55 krajcárt... Három táncoló segédjeimnek sarkantyúra kiadtam 1 ft. 20 krajcárt... A Komorói Csókos csapszék előtt utazván Bezdéd fele, mivel ott több legényeket láttam, kik közül egyet be is verbuváltam, borra és pájinkára, nem lévén velem hordós bor egy itzét 15 16 krajcárjával vévén kiadtam 2fi. 52 krajcárt... Mándokon az utzát légig tánczoltatván a Korcsma előtt megalva az ott öszve sereglett legénység számára kihordatott borért fizettem 48 krajcárt... Ugyanott früstök, ebéd, vatsorához megkívántaitokért hét zenészek, 14 ujjonczok és hat rendőrök számára fizettem 15 fi. 34 krajcárt...Beküldöttempedig 70 ujjonczokat..." 16 1848. június 5-én a Kormányzó Bizottmány újból ülést tartott, melyen végül is gr. Dégenfeld Imre elvállalta a megye főispánságát. A választmány ezen az ülésén védelmébe vette a Galíciából hazaszökött Lenkey-századot, kijelentve, hogy ők nem szökevények, hanem hazaszeretetük vitte őket erre a lépésre. Ugyanitt ismét szóba került a toborzás ügye is, melyről Péchy László immár első alispán az alábbiakat jelentette a hadügyminiszternek: „...hogy inkább terebély mint magas népfajunk lévén, s önkénteseink közül az 5 sukk 2 czoll mértéket majd csak kevesen üthetvén meg, a valamivel kisebbek is, de a mellett szép egészséges fiatal egyének be soroz" Pesti Hírlap: 1848. jún. 1. 500. o. 12 Életrajzát lásd: BONA Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49- Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1987. (a továbbiakban: BONA, 1987.) 277. o. '3 SzSzBMÖL. IV. B. 102. jkv.: 107. sz. 1848. máj. 22. 14 A láb (sukk) és a coll (hüvelyk) hosszmértékek: 31,6, illetve 2,6 cm. 15 Az icce kocsmai űrmérték, 0,62 liter. 16 SzSzBMÖL. IV. B. 108. (Szabolcs vármegye hadipénztárának iratai) 1. dob. 10. t.
