Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Bene János: Szabolcs a honvédelemért 1848-49-ben

gyon tódult a megye 148 településének mintegy 220 000 főnyi lakosságából a törvény szerint alkalmas férfinép a bizottságok elé, sőt sok helyen megismétlődtek az áprilisi események, úgyhogy a miniszterelnök május 20-án és 25-én kemény hangú leiratokban ismételte meg az egy hónappal korábbi rendeletét. A megye pedig törvényszékek, vizsgálóbiztosok kiküldésével próbált úrrá lenni a felhorgadt indulatokon. Az 1848 nyarán aztán tovább folytatott összeírások tanúsága szerint még mindig 36 olyan helység volt Szabolcsban, ahol a lakosok összessége: Máriapócs, Vaja, Levelek, Kisléta, Ibrony, Jákó, Laskod, Szalmád, Kanyar, Tnzsér, Döge, Eszeny, Pap, Kis- és Nagybáka, Zsurk vagy egy része: Paszab, Pazony, Tura, Beszterce, Sényő, Keresztút {m-a Kótaj - B. J.), Tiszaladány, Tímár, Lórántbáza, Lngos, Beitek, Ontelek, Lövő, Lövőpetri, féke, Kopócsapáti, Bácsaranyos, Gyüre, Kis- és Nagyvarsány nem kívánt nemzetőri szolgálatot vállalni.

9 Mindezek mellett nagy gondot jelentett a nemzetőrök ruhával és fegyverrel való ellátása, melyre pénze még csak lett volna a vármegyének, de a környéken lévő vashámorok, fegyvergyárak, s a kevés számú mesterember a rendes katonaságnak dolgozott. így aztán a nemzetőr saját ruhájában, a vármegyeházán talált ócska, vagy a magánemberektől beszedett fegyverekkel látta el szolgálatát, nemzetőri voltát pedig a kokárda jelezte, melyből még április elején 10 000 darabot rendelt a megye Grünwald Salamon szabómestertől.

10 A nemzetőrök kiképzésére pedig június közepén Nagyváradról a Mihály orosz nagyherceg nevét viselő 37. magyar sorgyalogezred 3- zászlóaljából érkezett 12 katona, akik egészen szeptember közepéig szolgáltak itt, s csak akkor tértek vissza zászlóaljukhoz, amikor az már az ellenség előtt állt. Időközben újabb feladatokkal szaporodott a Közbátorsági Választmány dolga. 1848. május 16-án jelent meg ugyanis gr. Batthyány Lajos miniszterelnök és br. Baldacci Manó ezredes, az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnökének rendelete, amelyben bejelentették, hogy a kormány a nemzetőrség mellé még egy 10 000 főből álló „rendes nemzetőrséget", a későbbi általánosan elfogadott szóhasználattal élve, honvédséget szervez. A 10 zászlóaljból álló honvédsereg katonái 3 évi szolgálatra kötelezik el magukat, belépéskor 20 pengőforint foglalópénz üti a markukat, majd pedig rendes ellátmányért, zsoldért szolgálnak. A 10. zászlóalj alakulási helyéül Debrecent jelölték ki, s a zászlóalj legénységét Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa és Máramaros megye és a Hajdú-kerület adta. Toborzási helyek (hadfogadó kormány és fiók-hadfogadó kormányok) kezdtek el működni Debrecenben, Nagykállóban és Nagykárolyban. Szabolcs megye Állandó Bizottmánya (mely május elejétől a megyei közgyűlés hatáskörében intézkedett, s a későbbi jegyzőkönyvekben Kormányzó Bizottmánynak, Kormányzó Választmánynak is neveztek) május 22-én döntött arról, hogy a toborzást egy hét múlva kezdik meg és két hét alatt be is fejezik. E nagy feladatra polgári biztosként Finta Márton táblabírót jelölték ki. Határoztak arról is, hogy a kormány felhívásának megfelelően bizottságokat küldenek ki a haza oltárára felay A máriapócsi zendülésról lásd részletesen: BENE János: A máriapócsi zendülés 1848 tavaszán. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle: 1998/2. 190-203. o. 10 SzSzBMÖL IV. B. 107. (Szalxjlcs vármegye házipénztárának iratai) 2. dob. 23. t.