Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Bene János: Szabolcs a honvédelemért 1848-49-ben

Választmányhoz írott jelentések, melyek nagy többsége arról szól, hogy a toborzási főhelyekre, a járások szakaszainak községeibe kiküldött bizottságokat morgással, hangos kiabálással, sőt majdnem a tettlegességig ható ellenállással fogadták. Éppen ezért utasította a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány a megyében állomásozó lovasságot, hogy századonként egy helységbe szállásoljon, s ugyanezen ok miatt kért Péchy László alispán a miniszterelnöktől április 10-én legalább két gyalog századot, mert a „...majd 6000 népességű Polgár helységünk lakosai földes urukkal körül belől 20 évtől követelt hajdúságuk miatt folytatott, s többször katonai erővel korlátozott villongásuk jelenleg nagyobb tűzzel, kiszámíthatatlan következésekkel üthetvén ki..."

6 A megyében ekkor állomásozó gr. Wrbna 6. könynyűlovas ezred alezredesi osztályát, melynek törzse és egy százada Nyíregyházán, egy százada pedig Bátorban, Gyulajban és Pócspetriben feküdt, teljes egészben mint a megye legnépesebb helységébe, Nyíregyházára vonták össze, s egy kis súrlódás után a város abba is beleegyezett, hogy a dadái mozgó nemzetőrök is maradjanak ott. Az Altham alezredes parancsnoksága alatt álló osztály 1848. július 12-én hagyta el Szabolcs megyét és vonult új állomáshelyére, Bécsbe. Péchy alispán egy április 8-i jelentésében a következőképpen magyarázza a nemzetőrség elleni bojkott okait: „...megyém alsó részében ugy az adózók, mint a kisebb nemesek elég meleg részvétet mutatván a nemzeti seregbe magukat számosan besoroztaták, a felsőbb részen azonban kivévén néhány népesebb helységek értelmesebb lakosait az alsó rendű nemességnek elégedetlensége, s az adózóknak a szabadságról s egyenlőségről minden felvilágosítást meghiúsított ferde fogalma miatt, miszerint a földesurakkal osztozni kivannak, magokat a muszkáktól segittetni hiszik, s ezekben elhányt lázitó levelekkel kecsegtetve - bizodalmatlanok... " 7 Az ilyen és hasonló jelentések miatt a miniszterelnök az április 21-én kelt rendeletében szigorúan meghagyta, hogy csak azokon a helyeken kezdjék meg az összeírást, ahol ellene ellenszenv nem nyilvánul meg és ahol a népet bátorságosan fel lehet fegyverezni. A Közbátorsági Választmány a május 3-án tartott ülésén foglalkozott újra a nemzetőrség szervezésével, s elhatározták, hogy a négy járás négy-négy szakaszába kiküldött 16 "alválasztmány" az összeírásokat megkezdi, de egyelőre csak a rokonszenvezőket írják össze és látják el fegyverrel. Ezek az összeírtak, ha 120 főre gyarapszik számuk, saját maguk közül kapitányt, 120 és 80 fő között főhadnagyot, 80 és 50 személy között alhadnagyot, 50 fő alatt pedig őrmestert választanak.

8 1848 május első napjaiban tehát a kiküldött alválasztmányok elkezdték a munkát. A rovatos íveken feltüntették az illető nevét, lakóhelyét, életkorát, foglalkozását, s az utolsó a "tehetetlen" címet viselő rovatba pedig bejegyezték, hogy az egyébként korát, vagyonát tekintve megfelelő személy milyen testi hiba miatt nem lehet tagja e nemes intézménynek. Munkájuk elé azonban hamarosan újabb nehézségek torlódtak. Nem na6 OL. MOIB. 1848:459. 7 OL. MOIB. 1848:12/4. 8 SzSzBMÖL. IV. B. 106. (Szabolcs vármegye alispánjának iratai) 1. doboz. 1 tétel.