Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története
Felsőbánya részéről nem áll rendelkezésünkre jelentés az újoncozás megkezdéséről, de az itt is minden bizonnyal megindult. 7 A toborzás megkezdése után sorra megérkeztek az újoncozásra vonatkozó újabb miniszterelnöki rendeletek is, így a bevezetőben már említett szeptember 18-i, amely közölte, hogy a szolgálati idő 4 év és a belépők 20 Ft foglaló pénzt kapnak a hatóságoktól. A Belügyminisztérium révén kiadott 5168. sz., szintén szeptember 18-i rendelet az újoncok felruházásáról intézkedett. Batthyány szeptember 19-én tudatta a kiállítandó újoncok számát. Utóbbi szerint Szabolcs vármegyének 3471, Szatmár vármegyének 3493, Szatmárnémetinek 281, Nagybányának 87, Felsőbányának 68 újoncot kellett kiállítania. Szeptember 16-án Batthyány a meghatározott létszámoknak csak az 1/4-ét rendelte azonnal kiállítani, a 2. negyedet pedig készenlétben kellett tartani. Ez az intézkedés összhangban volt azzal, hogy az elsők kiegészítése mellett csak 16 új zászlóalj felállítását tervezték. A Szabolcs és Szatmár vármegyék, valamint a három város újonckvótájának 1/4-e 1855 fő, vagyis csak 455 fővel több, mint amit a szeptember 27-i rendelet értelmében a 28. honvédzászlóaljnak kellett átadniuk Debrecenbe. Az újoncokat a területileg illetékes cs. k. sorezredi hadfogadó parancsnokságoknak kellett átvenniük. Szatmár vármegye székhelyén, Nagykárolyban a 39. (Dom Miguel) gyalogezrednek működött fiók hadfogadó parancsnoksága. Szabolcs vármegye ugyanennek az ezrednek a debreceni főhadfogadójának az illetékességi körébe tartozott. A toborzás megindításáról Batthyány még szeptember 13-án értesítette a hadfogadó parancsnokságokat. Ezek a rendeletek a törvényhatóságok számára két elkülöníthető feladatként jelentkeztek. Az egyik az újoncok létszámának a kiállítása, a másik pedig aiházattal való felszerelésük volt. 8 Mint a korábbiakban láttuk, az újoncok kiállítását toborzással kezdték meg. Szatmár vármegyében ezt szeptember 25-ig folytatták. Ennek pontos eredményét nem ismerjük. Rajnai Richard hadnagynak, a nagykárolyi hadfogadó parancsnokának október 8-i jelentése szerint, szeptember végén (valószínűleg szeptember 31-én) 587 felavatott újoncot továbbítottak Debrecenbe. Ebben azonban benne vannak a szeptember 25-ike után sorshúzással kiállítottak és a Szatmárnémetiből érkezett újoncok is. így a toborzással beállottak száma aligha haladhatta meg a 200 főt. Az újoncok sorshúzással történő kiállítása szembetűnő nehézségek nélkül zajlottak le. A Közlöny nagykárolyi tudósítója név nélkül „némelly oláh helységeket"említett, ahol probléma merült fel. A megyei önkéntes nemzetőröknek több helyen sikerült felkutatniuk a sorshúzás elől az erdőkbe elbujdosottakat is. (Ez egyébként nemcsak a román lakosságra volt jellemző, pl. Heves megyében a magyar népesség körében is előfordult.) A megyei választmány több tagja attól tartott, hogy a sorshúzás megismétlése okozhat problémákat. Itt arról van szó, hogy Eötvös Mihály alispán 2000 főre becsült újoncilletőségéhez már több helyen megtartották a sorshúzást. A szeptember 7 Eötvös Mihály szeptember 18-i jelentése - OL. H. 92. ONHT.: 1848:4148.; gr. Dégenfeld Imre szeptember 20-i, 24-i és 27-i jelentése - OL. H. 92. ONHT: 1848:4163-, 4341., 4676.; Laki Sándor szeptember 18-i és 20-i jelentése - OL. H. 92. ONHT: 1848:4147., 4259., a szatmárnémeti újoncozásra még Közlöny: 1848. október 4.: nagybányai közgyűlés szeptember 20-i jelentése - OL. H. 92. ONHT: 1848:4260. H A törvényhatóságok újonc létszámaira - OL. H. 75.: 1849:10955.; Batthyány szeptember 26-i rendelete - HAJAGOS József 1996: 115-116. o.
