Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története
19-i miniszterelnöki rendelet ettől többet írt elő, s ez újabb sorshúzást tett szükségessé. Különösebb problémákat azonban ez sem okozott. A Közlöny tudósítása szerint október 2-ig 800 főt találtak alkalmasnak. Ebben benne vannak azok is, akiket már korábban továbbszállítottak Debrecenbe. Rajnai hadnagy október 8-i jelentése szerint október 1-én 94, 2-án 47, 3-án 153, 4-én 109, 5-én 144, 6-án 137, 7én 145 alkalmasnak talált újoncot avattak fel, amelyeknek a zöme Szatmár vármegyei volt.9 A nagykárolyi hadfogadóhoz kellett küldenie újoncait a három érintett királyi városnak is. Szatmárnémetiben szeptember 27-ig toborzás révén a 281-ből 82 főt állítottak ki. Az egész illetményt - nem tudva még, hogy annak csak 1/4-ét kell kiállítani - azonban lehetetlennek tartották toborzással elérni. Ezért szeptember 27-én Laki Sándor polgármester sürgős rendeletet kért a miniszterelnöktől a sorshúzás eszközölhetése végett. Erre külön rendeletre azonban nem volt szükség, mert a szeptember 18-i és 19-i kormányzati utasítások a sorshúzást lehetővé tették, ha a toborzás elégtelen. Október 5-i jelentésében a városi közgyűlés arról számolt be, hogy ha csak az előírt magasságúakat fogadják el, a sorshúzást ki kell terjeszteniük a 23 - 26 éves korosztályra is, akiknek a körében sokan már családfenntartók. Ahhoz akartak valójában engedélyt kérni, hogy a már szeptember 20-án is kérvényezett 5 láb alá is mehessenek az újoncok alkalmasságának megítélésekor. Az Országos Nemzetőri Haditanács ezt az újabb kérelmet nem engedélyezte, ragaszkodott alsó magasságként az 5 láb magassághoz. (A katonák magassága a ruházat szempontjából volt fontos, mert nem egyedi, hanem sorozat ruhákat készítettek.) Nagybánya 45 kiállított újoncát szeptember 31-én indította el Nagykárolyba. Felsőbányáról nem rendelkezünk adatokkal. 10 A toborzás eredményéről Szabolcs vármegyéből pontosabb adattal rendelkezünk. Dégenfeld főispán október 7-én azt jelentette, hogy október 5-én 298 újoncot küldtek át a debreceni hadfogadóhoz, s azóta újabb 71 fő gyűlt össze Nagykállóban. (Finta Márton iratai az első csoport Debrecenbe küldésekor 301 főre teszik a honvédnak beállottak számát.) Ez összesen 359 fő, akik valamennyien toborzás révén álltak be, mert azt a megyében október 7-ig folytatták. A Debrecenbe átküldött 298 újoncból azonban csak 229 főt vettek át. A többieket kisebb testi hibáik, illetve kiszolgált katonákként (!) túlkorosságuk miatt visszaküldték. Ezt a túlzott szigort Dégenfeld kifogásolta, s azt kérte, hogy miután Nagykálló hadfogadó helyül van kijelölve a Közlöny október 2-i számában, újoncaikat helyben vizsgálhassák meg. Ehhez kérte a megfelelő személyzet biztosítását is. A miniszterelnök szeptember 19-i rendelete az október 2-i megyei bizottmányi ülésen több vonatkozásban értelmezésre szorult. Ezek egyike az volt, hogy az 1 éves szolgálatra jelentkezett önkéntes nemzetőrök beszámíthatóak-e az újoncok létszámába. A kérdés eldöntése és más újoncozással kapcsolatos bővebb információk szerzése végett, a megyei bizottmány Kállay Emánuel másodalispánt Pestre küldte. Visszaérkezésekor, október 7-re újabb bizott9 Rajnai hadnagy október 8-i jelentése - OL. H. 92. ONHT.: 1848:5447.; október 2-i nagykárolyi tudósítás - KÖZLÖNY: 1848. október 10. 10 Szatmárnémeti újoncozási eredményeire és problémáira - OL. H. 92. ONHT.: 1848:4877., 5150; Nagybánya újoncaira - Közlöny: 1848. október 13.
