Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története
láskor adandó foglaló pénzek hiányát tartotta, mivel a megyei hadipénztárban lévő több mint 13000 Ft-ot a toborzási rendelet vétele előtt átszállították a szatmárnémeti sópénztárba. Szeptember 18-i jelentése zárásaként Eötvös a szükséges pénzösszeg kiutalására és az újoncok rendeltetési helyének a meghatározására kérte a miniszterelnököt. A toborzást Szatmárral egy időben Szabolcs vármegyében is megkezdték. Dégenfeld főispán szeptember 20-i jelentésében szintén a foglaló pénzek kifizetését tartotta a legnagyobb problémának. Miután erről a toborzási rendelet nem intézkedett és a megyei hadipénztár is üres volt, a beállott újoncoknak nem is tettek ígéretet a szokásos foglaló pénzek kifizetésére. Ennek elmaradása a főispán szerint azonban fennakadást okozhat a jó sikerrel megkezdett toborzásban. A foglaló pénzekre és az újoncok felruházására 20000 Ft küldését kérte a megye számára. A foglaló pénzek fizethetése ügyében pedig külön rendelet megküldését kérte a miniszterelnöktől. Szeptember 24-i jelentésében Dégenfeld megismételte a pénz iránti kérelmét. Ezt tette azért is, mert ekkor Nagykálló és környékéről már 81 beállott újoncról tudott beszámolni, akik Finta Márton polgári biztos jelentése szerint, „részint csizma és fehérnemű nélküliek, s majd nem általában ruhátlanok". Szeptember 27-i jelentésében Dégenfeld már beszámolt arról, hogy megkapta a miniszterelnök szeptember 18-i rendeletét, amely szerint 20 pengő forint foglaló pénzt kell fizetni a beállottaknak, s ennek értelmében erre ígéretet is tett. A fedezet azonban még mindig nem állt rendelkezésére, s ezért a korábbiaktól részletesebben számolt be a kifizetés megyei megoldhatatlanságáról. Továbbra is a szükséges pénzösszeg központi kiutalását kérte. Egyúttal a Szabolcs vármegyére kivetett újoncok számát is kérte közölni. Szatmárnémetiben csak az önkéntes nemzetőrök Aradra történő elvonulása után, szeptember 18-án kezdték meg a honvédek toborzását. Laki Sándor polgármester ezen a napon kelt jelentése szerint, „attól lebete tartani, hogy míg azok el nem távoznak, a mostan beállandó ujjonczok is azok közzé, mint kik bizonyos javadalmakkal bírnak, kívánkoztak volna soroztatni". A toborzás itt is sikerrel indult, mert a polgármester szeptember 20-i jelentésében már 45 beállott újoncról számolt be. A város - adójába való beszámítást feltételezve - saját maga gondoskodott 10 pengő Ft előpénz kifizetéséről és magára vállalta a 8 krajcáros napidíjak fizetését is addig, míg az újoncok el nem távoznak a városból. A polgármester beszámolt arról is, hogy az előírtnál (5 láb 2 hüvelyk) alacsonyabbaknak is elfogadták a jelentkezését 5 láb magasságig. Külön problémát okoztak a nem helyben született vándorló iparos legények. Többen közülül úgy nyilatkoztak, hogy ők ,falujokért önkéntesen el nem mennek, hanem ha csak a sors találandja (sorshúzással történő sorozás - H. J.) őket, e város részéről pedig önként is örömmel mennének". Velük kapcsolatban úgy jártak el, hogy a 19 - 22 évesek jelentkezését nem, de az ettől idősebbekét elfogadták. Jelentésében Laki arról is értesítést kért, hogy az újoncokat hová szállítsák. Az újoncozás nagybányai megkezdéséről a város szeptember 20-i közgyűlése tett jelentést. Ekkor már 27 beállott újoncról számoltak be. A legszükségesebb ruhákkal való ellátásukat a város magára vállalta. Az előbbi törvényhatóságokhoz hasonlóan ők is intézkedést kértek az újoncok hová szállítása ügyében.
