Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)

nem érkeztek meg a tábori sütödéi, így a hadosztály részére a volóci pékműhelyekben sütöttek kenyeret. Ezek ilyen teljesítményre nem voltak berendezkedve és bár éjjel-nappal üzemben voltak, a teljes kenyérellátást biztosítani nem tudták. Még sokkal mostohábbak voltak a viszonyok lovaink élelmezését illetőleg. Zabbal el voltunk ugyan látva, de szénát napokon át nem kaptunk. A helyszínen szénát még drága pénzért sem lehetett kapni, az utánszállítás nem működött. Lovaink napok alatt lefogytak, különösen a Bácskából származó félhidegvérü, nagytestű lovak romlottak le, szemmel láthatólag. Szerencse, hogy egyébként nem voltak igénybevéve és így különösebb baj nélkül vészeltük át ezeket a heteket. Április 2-án váratlan hír érkezett: az 1. hadsereg, amelyhez tartoztunk és amely a határ mentén már felvonult, átlépi a határt és beavatkozik a galíciai harcokba. [..JA parancs megérkezésekor az előnyomulást nem lehetett megkezdeni. A hágón átvezető utak magas hóréteg alatt feküdtek és az úteltakarítási munkálatokat azonnal megkezdték. Két hét telt el, míg azok járhatókká váltak. Mivel a Vereckei-hágón az útviszonyokat kedvezőbbnek ítélték, a mi hadosztályunkat is annak közelébe vonták át. így én osztályommal Alsóvereckére kerültem. Itt töltöttük a húsvéti ünnepeket a görög katolikus lelkész házánál. Az elszállásolási viszonyok kedvezőbbek voltak, lovaink nagy része istállóba került és összeszedte magát. Április 14-én kiderült, hogy a Beszkid-hágót mégis hamarább sikerült megtisztítani és járhatóvá tenni, mire ismét visszaküldték előbbi tartózkodási helyünkre Huklivára. Beérkezésünk napján haladt át a hágón a 2. magyar páncéloshadosztály és másnap reánk került a sor. Az átkelés egész napon át tartott. A Kárpátok keleti lejtőjén a havat térdig érő híg sár váltotta fel, amelyben éppen úgy akadoztunk, mint a hóban. Április 15-én este elértük Lavocsnét és egy mellette fekvő kis faluban éjjeleztünk. Másnap írásban a hadosztály valamennyi alakulata megkapta az irányítást Nadivornáig. Ennek megfelelően: • április 16-án estig Tuch lát • 17-én Skolét • 18-án Sztrijt • 19-én Bolechowot • 20-án Rosulnát • 21-én Nadwornát kellett elérnem az osztállyal. Az időjárás megjavult, a déli órákban erősen felmelegedett az idő, a műút jól járható volt és így minden különösebb esemény nélkül elértük 20-án a kora délutáni órákban Rosulnát. Az ellátószolgálat is jól működött. Az éjjelezési állomásokon rendben felvételezhettük a másnapi élelmezést és lótápot. Beérkezésem után rövidesen egy motorkerékpáros küldönc útján parancsot kaptam, amelynek értelmében az 1. üteget azonnal útba kellett indítanom Stanislauba, ahol vasútra rakják és elszállítják. Egyben elrendelték, hogy gépkocsin menjek be Stanislauba és gondoskodjak a szükséges számú vasúti kocsiról a pályaudvaron. Az üteget útba indítottam Stanislau felé, majd segédtisztemmel, Soós Ernő tartalékos sí WYÜtMfrYHAZA 17