Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)

köti össze a tüzelőállásokat. Mennyivel jobb lett volna itt védeni, mint az előző terepen. [...] A gyönyörű fekvésű Stracena is túlzsúfolva katonákkal. Reggelre áttérünk a Garam völgyébe. A dobsinai jégbarlang bejáratánál lévő szép hegyi házban pihenünk meg. A barlang zárva. Január 27. Hatalmas hóesés. Nappal lezárjuk a Poprád felé vezető utat, este menet tovább Breznyóbánya felé. Az út mentén leégett házak, a szlovák felkelés nyomai. [...] A németek a visszavonulás után nem bíznak a magyar csapatokban. Harcoló magyar alakulat csak a 24. hadosztály, amelyet beosztanak a 101. német vadászhadosztályhoz. A mi zászlóaljunk a német hadosztály 138. gyalogezredéhez kerül századonként elosztva. Az 1. század Hronecbe, a 3- század Osrbliébe, a 2. század Trivodyba megy. Ez a széttagoltság csak pár napig február 5-ig tart, mert akkor leváltjuk a 138/111. német zászlóaljat és ettől kezdve saját védővonalunk van. Közvetlenül a 21. gyalogezred parancsnoka rendelkezik velünk. Az a pár nap, míg a németekhez tartozunk arra jó, hogy jó ellátásban van részünk, tőlük kapjuk az élelmet. Mivel a románok még nem zárkóztak fel, nyugodtan berendezkedhetünk védelemre. [.. J Február 18. Nyugtalanít, hogy a vonalaink közé beszivárogtak a románok, vagy talán partizánok, ezért elhatározom, hogy egy önként jelentkezőkből álló szakasszal vállalkozást hajtunk végre a románok ellen. Február 19. Délelőtt Királyházi zászlós szakaszával kimegyek a vonalba a szerpentinen. Szépen süt a nap, kellemes téli idő. A románok mit sem sejtve pihengetnek a butikereikben. Váratlanul éri őket a támadásunk. Három csoportot alakítunk. Balra a hegyoldalon áfák között Királyházi 12 emberével közelíti meg a románok támpontjait és én a szerpentinen negyedmagammal, tőlem jobbra Móré hadapród őrmester szintén pár emberrel. Akkor kezdjük meg a tüzelést és a „hajrázva" előnyomulást, amikor Királyháziékat, a bekerítő részt, észreveszi az ellenség. A terv tökéletesen sikerül. Gyors tűzrajtaütés, „hajrával" előrerohanás és a románok, akik megmaradnak, rohannak vissza az erdőbe. 10-15 román halott marad a bekerítő csoport előtt, nyolc bunkert felrobbantottunk, 3 golyószórót, sok távcsöves puskát, hósarukat zsákmányolunk és 9 fő hadifoglyot ejtünk. A hadifoglyok elmondják, hogy a 15/1. zászlóalj volt a hegyen, amelyet elűztünk. [...] Március 6. Harmincöt napot töltöttünk az Osrblianka patak előtt, a keletre húzódó „Büffel" (bivaly) állásban. Volt ennél rosszabb helyünk is. Este indultunk és nehéz éjszaki menettel jutunk át a lopeji völgybe. Hideg idő, a hold világítja meg az utat, majd a völgyet szegélyező fenyőerdőkkel borított hegyoldalakat. A telihold fényénél a fenyők árnyékai látszanak a havon és a befagyott patak jegén. Csodálatosan szép a panoráma, amikor a hegymászástól megizzadva megállunk a völgyben. Sehol egy ház, csak az erdők s hideg fogad. A talált ölfákból tüzet rakunk és kicsit pihenünk. Nemcsak a fegyvereket, lőszert, de még a bunkerek melegítésére szolgáló rajkályhákat is magunkkal cipeltük. Nem csoda, hogy megizzadtunk. Itt pedig olyan hideg fogad, hogy tűz nélkül nem lehet kibírni. Királybázi László (Timár, 1923- - ) tartalékos zászlós. A 21/IIL, majd a 21/1. zászlóalj egyik szakaszparancsnokaként vett részt 1944 márciusa és 1945 áprilisa között a 24. gyaloghadosztály harcaiban. 120