Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)

Március 23- 17.45-kor kemény harcok után Molcza elesett. 18.30. A Molcza felett lévő gerincet tartjuk. Kb. 150 főnyi ellenség van a községben. A községet aknavető­tűz alatt tartjuk. A tüzéreknek elfogyott a lőszere. Összeköttetés mindenkivel meg­van. 19 órakor Molcza községtől északnyugatra 60 fővel támad az ellenség. Ellen­támadással visszaverjük őket. Ma megint nehéz napunk volt. Embereink sziklaként állták helyüket. Ma még nem ettek, de kinek is van kedve, mikor állandóan zúg­morog a gránát, sivít az akna, kattog a géppuska, kelepel a golyószóró. [...] Március 24. 6 órakor a Molcza községet körülvevő ellenség előtt a „malom" ma­gasságig kelet-nyugati irányban haladó főellenállási vonalat' tartjuk. A jobb és bal szárnyon az összeköttetést felvenni nem sikerül. 8 órakor a jobb szárnyon vissza­szorított szakaszt (20 fő) a bal szárny és a bal szomszéd közötti térközbe toltuk el... 13-30-kor Slakován a kultúrházban a zászlóalj-parancsnokság. Jegyzeteimet ren­dezem, amikor rettenetes harci zajra lettem figyelmes. Akna-, villámgéppuska- és egyéb tűz. Zászlóaljparancsnok adja a parancsot: Át a hídon! A kultúrházat egyen­ként megkerüljük és átszaladunk a Garam hídján. A híd állandóan tűz alatt. Rö­viddel utánunk huszárok vágtatnak át, valósággal megbolondították mindenkit. A slakovai állomás környékén gyülekezünk. Az ellenség állandóan lövi foszforos anyaggal az utat. 15 órakor visszamegyünk a kultúrházba... Várjuk a visszavonu­lási parancsot. 18.45-kor megjön a visszavonulási parancs. Azonnal indulunk. A zászlóalj kivonásához kb. 3 óra kell. Megyünk a Slakova keleti kijáratánál lévő híd­hoz. Szemben velünk kb. 500 méterre egy ellenséges géppuska van felállítva. Lövi a hidat. Géppuskatűzben áthúzunk ma már másodszor. Doktorért küldök. Alighogy csatlakozik hozzám, nagy robbanás hallatszik, a Garam-híd a levegőbe röpült. Csim-bum-, harckocsigránátok robbannak körülöttünk. Hullanak az emberek a hídra, a vízbe. 20.30-kor parancs szerint védőállásba kell mennünk, de nincs csa­patunk. Még öt zászlóalj van a Garam túlsó partján, a híd meg fel van robbantva. Szörnyű helyzetben vagyunk. Bemegyünk a német zászlóalj- majd ezredparancs­nokságra, közöljük a helyzetet. Március 25. 2 órakor kijövünk Besztercebányáról. A németek 4 órakor feladják Besztercebányát. [...] Április 3- 5 órakor új védőállásba megyünk. 12.30-ig nincs az ellenséggel kap­csolatunk. Még nem zárkózott fel. Bal szárnyunkon nincs senki... 14 órakor ellen­séges légierő bombázta zászlóaljunk védőállásait. Támpontjainkat támadták... 14.30-kor parancs jött. Új védőállás Stubnyafürdő körzetében. Parancsot ott ka­punk. 20 órakor leválás az ellenségről. Leplező egységek 21 órakor indulnak vissza. Április 4. Stubnyafürdőn a délelőtti órákban kaptuk meg a parancsot a védelem­re: négy támpontot kell felállítanunk Cremosne és a 972. magassági pont közötti gerincen. A délutáni órákban indultunk. Mire besötétedett, egységeink minden tám­pontot megszálltak. A főellenállási vonala főellenállási övnek elülső, az ellenség felé eső széles, vagy a ki- és beszögel­lő részeket összekötő vonal. A főellenállási övet a gyalogság (gyorscsapatok) fegyvereinek tűzrend­szere, a szélességben és mélységben rendszertelenül tagozott fészkek és támpontok alkotják. (Har­cászati kézikönyv I. rész. Összeállította: Farkas Antal vezérkari alezredes. Budapest, 1942. 6. old.) 117

Next

/
Thumbnails
Contents