Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)

Horváth Gyula százados: December 21. Éjjel fél egy órakor indulunk Bárcáról. Csillagos, hideg télies éjszaka. Fúj az általunk jól ismert „kassai" szél, de legalább nem támadnak a repülők. Hajnali háromra már Pány községben vagyunk. A vonalat jól látjuk a fellőtt rakéták -miatt és hallani a szokásos géppuska sorozatokat. Aránylag nyugodt az éjszaka. Sok a német katona a községben, így csak egy olyan ház konyhájában a szalmán pihenhetünk pár órát, ahol a házban tífuszos beteg fekszik. A harctudósítást azért el kell készíteni a december 17-i harcokról. Napfényes idő van, sok a repülőtámadás és a németek ellentámadása miatt hatalmas pergőtűz hallatszik a vonalból. Délután 17 órakor menet tovább fászóújfaluba. Nagyon nehéz a menetünk, mert síkos az út, a lovaink csúsznak, én is gyalogolok végig. Éjjel 23 órára érkezünk Rudnokra, ahol nagyszerű szálláshoz jutunk a szálláscsinálónak előreküldött Móré hadapród őrmester ügyessége jóvoltából. így mindenki meleg helyre jut. December 22. Délelőtt tiszti gyűlés. Megérkezik a 21. gyalogezred parancsnoka, Hartos Frigyes ezredes. Átadja a 4. német hegyi hadosztály írásbeli dicséretét. Az egyik a zászlóaljnak, a másik nevemre szól. Az ezrednél tartott eligazításkor pár emberemet visszakaptam, akik az ezred többi egységeinél voltak. Igazi téli idő. Havas út, hideg szél, száraz hideg idő. Este 18 órakor indulunk tovább Stósz felé. Végig gyalog teszem meg az utat, mert így nem fázom annyira. Az úton látszanak a szlovákfelkelőkkel vívott harcok nyomai. Felrobbantott hidak, úttorlaszok, erődök mellett megyünk el, majd Mecenzéf takaros német házait elhagyva, 23 órára elszállásolunk Stószon. December 23- Délelőtt tiszti gyűlés. Az átszervezést beszéljük meg. A hadosztály három ezredéből, egy-egy zászlóaljat szerveznek, így a 21. gyalogezredből is. A szervezést, majd Krasznahorkaváralján hajtjuk végre. Megtudom, hogy a vonatrészlegünk Szomolnokon van. Füry László hadapród őrmester meghozza a legénység részére a zsoldot. Téli ruházatot igénylünk, kitüntetési javaslatot terjesztünk fel. [...] December 24. Keveset aludtunk az éjjel is, mert este indultunk el Stószról és hajnalig tartó gyalogolás után érkezünk Uhorna szlovák falucskába. A havas szerpentineken csak lassan mehettünk, mert sokszor megtorlódnak az előttünk menő csapatok. Csúsznak a lovak, elakadnak a járművek. Ezen az úton menetel Krasznahorkaváralja felé az egész 24. hadosztály. Dénes, szlovákul: Vhoma, a gróf Károlyi birtokhoz tartozott. Mindenütt fenyőerdők, hegyek, a vidék nagyon szép lenne, ha nem ilyen körülmények között lennénk itt. Szállást is alig kapunk. Szerencsére az előttünk menetelő 12. gyalogezred egységei, amelyek a faluban pihentek, elindulnak és az ő helyükre befészkeljük magunkat. Pár órai alvás után szétnézünk a környéken. Köröskörül erdőkkel borított havas hegyek, előttünk a Pacsaj-hegy hágója, amelyet karácsony éjszakáján fogunk megmászni, f.. J Éjjel 11 óra van, mire a szállásunkra érünk és éjfélkor kezdjük a menetünket a nagy szerpentinen. A falu szélén Móré József (Sárospatak, 1920. VI. 25- ) hadapród őrmester, majd tartalékos zászlós. Mint a 21/11., majd 1944. december 26-tól a 21/1. zászlóalj géppuskás szakaszparancsnoka 1944 márciusa és 1945március 23. között három ízben sebesült meg: 1944. május 23-án, október 31-én, s végül 1945- március 23-án. 1945- április 9-én a kórházvonatban negyedszer is megsebesült. A kórházzal együtt 1945. április 26-án amerikai fogságba esett, ahonnan 1946. március 31-én tért haza. 118