Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)
Előszó
A felháborodásom nem ismert határt. Az üteg tisztikara és a hozzánk átlátogatott tisztek előtt a felső hadvezetést hazaárulónak neveztem! Szembefordult a legfőbb hadúrral, legfőbb parancsnokával, a kormányzóval. Szidtam a középvezetést is. Nincs bennük vér? A törvényes rend védelmében nem képesek szembeszegülni? Némán tűrik ezt a hazaárulást? Tiszttársaim velem éreztek, kivétel nélkül. Nálunk egyetlen disszonáns hang sem volt. Ez is, az is felvetette, hogy mit tehetünk? Mit kell csinálnunk? Bármit teszünk, mit érhetünk el? Behívattuk a szobánkba a legjobb rádiósokat. Nekifeküdtek nem is egy rádiónak. Keresőjükkel fel-alá futkostak az éter hullámain. Mindenhonnan fütyülés, recsegés érkezik, a mi rádiónkban egész Európa egy nagy hangzavar. Budapest is alig mond valami felhasználhatót. Budapestről csak annyi derül ki, hogy a kormányzó is egyetért a hadseregnek kiadott újabb paranccsal: a magyar hadseregnek tovább kell harcolnia. Nem hiszünk Budapestnek. A kormányzó nem másítja meg a szavát. Különösen nem egy napon belül. Tovább hallgatjuk a rádiót. Az értelmetlen szavakból, csonka mondatokból is kiderül a kétségtelen tény: a kormányzó bejelentette a harc végét, s a kormányzó parancsát kontrázta meg Vörös János vagy Beregfy. A kormányzó nem érthet egyet a háború folytatásával. A felsőbb hadvezetés, szembefordulva a legfőbb parancsnokával, vesztébe akarja vinni az országot. Parancsnak ellenszegülve parancsot ad ki, engedelmességet várva? Nem volt elég a lejtőn idáig, újra fellépünk a lejtőre? Kiszolgálója leszünk annak a Hitlernek, aki a német népet is a vesztébe sodorja? Felháborodásom most már nem ismer határt. Egyenesen követeltem, hogy újra hívjuk fel Mogyoróssy alezredest, adjon magyarázatot. Az eddigit nem fogadjuk el. Miért forduljunk szembe a kormányzó parancsával. Jóny Viktor ütegparancsnok és a többi tiszt egyetértett velem. Jóny Viktor felhívta az osztálytörzset. Mogyoróssy alezredes először vonakodott átvenni a távbeszélő kagylót. Utasította az ügyeletes távbeszélőt, közölje Jóny Viktor ütegparancsnokkal, hogy más dolga van. Jóny Viktor jelezte, hogy halaszthatatlan ügyben kíván beszélni. Először az osztályparancsok elzárkózott minden felvilágosítás elől. - Én sem tudok többet, mint ti - válaszolt felemelt hangon. - Akkor miért nem érdeklődött az alezredes úr - kérdezi meg Jóny Viktor. - Mert a feletteseim sem tudnak többet. - Akkor azoknak kellene még magasabb szinten érdeklődni. - Azok is esküt tettek az engedelmességre. - Ez így van alezredes úr, de éppen a kormányzónak esküdtek fel, akivel most szembefordul a felsőbb hadvezetés. - Senki sem beszél szembefordulásról. A kormányzó is egyetért a továbbharcolással. - A tények nem erre mutatnak! - A beszélgetést befejezem. - Alezredes úr, egyszer még ezekért felelnünk kell.
