Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

labb egymástól 3-4 km-re, mégis, csak a legritkább esetben sikerült felvenni egymással a kapcsolatot. Hányszor fordult elő, hogy az osztályparancsnok kétségbeesetten kerestette az üteget, az ütegparancsnok az üteg egyes különálló részeit, és nem sikerült továbbítania gyors visszavonulási parancsot. Legtöbbször a szerencsének és a kialakult ösztönöknek köszönhettük a megmenekülésünket. Ilyen elzártságban ért minket 1994. október 15. Sejtelmünk sem volt arról, hogy valami készül, hogy Budapesten a Kormányzó, mint a Legfelsőbb Hadúr, a csapatainak engedelmességében bízva parancsot ad ki és leállítja a harcot. Ha kell harc árán a németek ellenében. Ez a nap olyan szürkének tűnt, mint annyi sok más. Az első vonal viszonylag nyugodt, nekünk, tüzéreknek a legkisebb felkészülésre sem volt szükségünk ahhoz, hogy az engedélyezett egy-két lövést leadjuk. Késő délután jön hozzám az egyik híradós katonánk, s távmondatot hoz: „Tovább harcolni." Hülyén néztem a papírra és a katonára. Ezt az igazán nem sok két szót sem értettem. Mi az, hogy „tovább harcolni"? Eddig nem harcoltunk? Holnap, holnapután nem kell tovább harcolnunk? A legfelsőbb hadvezetés elérkezett a meghülyülés küszöbéig? Csodálkozással és megdöbbenéssel viszem az osztályparancsok aláírásával ellátott parancsot az ütegparancsnoknak. Jóny Viktor főhadnagy sem érti a távmondatot. Nem érti a többi tiszt sem. Nem is lehetett. Nem kellett sokáig biztatnom Jóny Viktort, s felhívta a tüzérosztály parancsnokát, Mogyoróssy László alezredest. Mit ért a kiadott parancs alatt. Mi késztette ennek kiadására? Jóny Viktor lényegében ugyanazt a kérdést teszi fel, amelyet én intéztem hozzá. A beszélgetés körülbelül az alábbiak szerint hangzott el. - Alezredes úr, távmondatot kaptunk, de nem értjük. A távmondat szerint harcoljunk tovább. Mit jelent ez? Hát mit csináltunk eddig? Ha ezt a parancsot nem adja ki, akkor a mai napon nem harcolunk? Sem ma, sem holnap? A választ nem hallom, de nyilvánvalóan zavaros, bizonytalan, és így Jóny Viktort nem elégíti ki. Újra kérdez. - Alezredes úr, a parancs valóban világos, csak nem értem, miért volt rá szükség? Tegnap, tegnapelőtt és mindennap miért nem kaptunk ilyen parancsot? Holnap talán kapunk? Na meg holnapután? Mogyoróssy alezredes egyszerűen elvágta a beszéd fonalát: - A katona nem értelmez, a katonának egy a dolga, hogy engedelmeskedjék. S ezzel letette a kagylót. Ezután érdeklődtünk a többi ütegnél és a gyalogságnál is. Jól sejtettük, a többi alakulat is kapott ugyanilyen értelmű parancsot, amelyik nyugtalanságot, nem egy helyen felháborodást keltett. De voltak, akik többet tudtak. Nyilatkozott a kormányzó! Voltak, akik a kormányzó kiáltványát hallották is. A környékünkben tartózkodó német alakulatok is értesültebbek voltak, mint mi. Estére már nem volt kétséges, a kormányzó parancsának szegül ellen a kiadott újabb parancs.