Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

rémhír másik változata szerint a tényleges tisztekkel együtt az elit megmarad tüzérnek, a többit a gyalogsághoz osztják be. A legszebb rémhír, de mégis tragikus: megmaradunk ugyan tüzéreknek, de szétszórnak minket a szélrózsa minden irányába. Abban nem kételkedtünk, hogy a tiszti gyűlés fordulatot hoz az életünkbe. Sors bona, nihil aliud! Két véglet egyik változataként az egyikünk olyan tüzérosztályhoz kerülhet, amelyik napról napra, pihenő nélkül élet-halál harcát vívja a legvéresebb frontszakaszon, ahol szinte naponta kell pótolni a tüzértiszteket is, a másikunkat nyugodtabb frontszakaszra vetheti a sors. Kiss Sándor őszintén megmondta, neki elég volt a háborúból, de legalább azt szeretné, hogy rövid időre hazaugorhatna. Szívesen kerülne ahhoz a részleghez, amelyet hazavezényelnek a hátországba. Itt könnyebben jut szabadsághoz. Általában a tiszti értekezleteken a tiszteknek módjuk nyílt arra, hogy régen nem látott barátaikkal szót váltsanak, s saját helyzetüket, valamint az általános helyzetet megtárgyalják. Minden esetben a gyűlés előtti zsibongás egy tanár nélküli osztály hangzavarához hasonlított. Most a tisztek síri csendben várták az értekezlet kezdetét. A tiszti gyűlés megnyitásakor Mogyoróssy alezredes is észrevette ezt a feszültséget. Katonáit szerette, lelkiállapotukat megértette. Látszott, kereste a megnyugtató szavakat. Egy-két hümmögés, torokköszörülés után kezdte meg a tájékoztatóját. A beszéd rövid és világos volt. A tartalma nem ért váratlanul senkit. Szerinte mindenki sejtheti, nem ehetjük ingyen a kincstár kenyerét. Minket ugyan szétvertek, de a háború tovább folyik s mi sem maradhatunk ki belőle. Készüljön fel mindenki arra, hogy rövidesen visszamegy a frontra. A miként és hova kérdésére még megjön a válasz. Egyeseknek azonnal indulni kell. A 78-as tüzérosztály anyatüzérosztálya változatlanul kint harcol a fronton, az elesett, megrokkant, fogságba került tisztek helyett új tisztekre van szükség. Az utánpótlásnak már ma este útba kell indulnia. Az értekezletet Mogyoróssy alezredes a szabadban tartotta meg, a tüzérosztály tisztikara ott ült a fűben, Mogyoróssy alezredes egyszerre belátta a terepet, láthatta minden tisztjét. A tájékoztatás szerint a tisztikar majdnem egyharmada megy vissza azonnal a frontra. Már csak az a kérdés, hogy kik lesznek a kiválasztottak. Mogyoróssy alezredes egyenként sorolta fel az üres helyeket, majd azokat azonnal be is töltötte. Minden alkalommal körülnézett, ide-oda forgatta a fejét, amíg rámutatott az áldozatra. Mindenki tisztán láthatta az osztályparancsnokot, s az is jól láthatta katonáit. Egyegy kiválasztásánál Mogyoróssy alezredes szinte előredűlt, cipőspiccre emelkedett, hogy jobban lásson, az áldozatjelöltek pedig összehúzták magukat. Legalábbis úgy, ahogy lehetett. Mindenki maradni szeretett volna. Aki kevesebbszer és később találkozik a halállal, tovább él. Mindenekelőtt szüksége van a 22. tüzérosztálynak egy elsőtisztre. Ki jelentkezik? A kérdést néma csend követi. Mogyoróssy alezredes, miként közölte, szívesebben vette volna, ha nem ő kénytelen kijelölni a vállalkozót. Tehát nincs jelentkező. Szemével végigpásztázta az előtte ülő sorokat. Közben félhangosan gondolkozott.