Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

Hárman voltak a szobában, egy őrnagy, egy százados és egy zászlós. Felindult lelkiállapotban vitatkoztak egymással. Észre sem vették a kopogásom és a megjelenésem. Hiába recsegtettem meg magam alatt a padlót, tudomást sem vettek rólam. Egy pillantásra sem méltattak. Rám sem néztek. Az is lehet, azt hitték, hogy a hadosztály-parancsnoksághoz tartozom. Éppen elég okuk lett volna arra, hogy elhallgassanak előttem. Beszélgetésükből kiderült az a fejetlenség, amely a mostani harcokra jellemző volt. Láthattam, nincsenek tisztában a harci helyzettel. Nem tudják azt sem, hogy hol húzódik a frontvonal, merre lehetnek a tekintélyesnek állított német erők, hol az ellenség és mi a szándéka? Több távbeszélő vonalat még ki sem építettek, a legtöbb parancsnoksággal nincs meg az összeköttetésünk. A hadosztály-parancsnokság, érkezése után, még ki sem pakolt. Az a feltevés, hogy bármely pillanatban tovább kell mennie. Vagy parancsra, vagy a kényszerítő körülmények hatására. Jelek vannak arra, hogy a visszavonulással már el is késtek, mert az arcvonal egyik részén a szovjet csapatok újra áttörték a vonalat. Várni lehet, hogy Kalust nyugat felől, hátulról támadják meg. Igen, ez pánik. Már nem csak az országúton, hanem itt, a hadvezetésben is. Ezekben a kétségbeesett tisztekben nincs lelkesedés. Elsősorban a menekülés lehetőségein gondolkoznak. Demoralizálta őket a szinte szakadatlan futás. Végre észrevesznek. Szinte egykedvűen néznek rám. Láthatólag nem bántja őket, hogy hallgatóztam. Mit akarok? Mondjam el. Hogy lehet az, hogy amíg hozzájuk jutottam, senki sem tartóztatott fel? Még őrség sincs? Csak az első kérdésre tudtam válaszolni. Visszakérdeztem. Rendelkeznek-e értesüléssel Soós Márton hadnagy részlege felől? Jelenleg hol tartózkodik? Továbbítani tudják-e a visszajövetelre vonatkozó bevonulási parancsot? Közöltem, nincs indoka, hogy utánuk fussak, mielőbb vissza kell térnem nekem is az ütegemhez, hogy legalább a nálam lévő lőszert rendelkezésre bocsáthassam. Természetesen azt is tudni szeretném, hogy jelenleg hol találom meg az üteget? Amikor mozog az egész arcvonal, akkor az ütegnek is futnia kell és a helyét is változtatja. A három tiszt egy csodálatos átalakuláson ment át. Egyszerre a ki vagyok, mi vagyok duzzasztotta kupola nagyságúra a mellüket. Feledték a saját félelmüket. Egy értékelhetetlenül alacsony beosztású tartalékos tiszt előtt megjátszották az elérhetetlen magasságú felettest és végigpergették előttem a harcászati és szolgálati szabályzat számtalan rendelkezését. Az ütegparancsnok mért nem tartja egyben az ütegét? Ha Soós hadnagyot nem találom Katusban, akkor Sztrijbe vonult. Ez estben hadbíróság elé kerül, mert ütegét messze elhagyva, gyáván elmenekült. Én, a saját személyemben azonnal keressem fel az üteget. Irány: menjek keletre! A büszke férfiaknak megemlítettem, sok a partizán a környéken, ha egyedül kell vonulnom a négy országos járművel, akkor gyalogsági védelmet kérek. Amióta a frontra értem, még nem hallottam senkit sem nevetni. Most került rá sor először. A századost derítettem a legnagyobb jókedvre. - Ez már igen. A tüzérek testőröket igényelnek.