Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Végszó. Civilként sem könnyű kezdeni

Másik lövegvezető a barátunk a Nyerges Azt állítják róla, hogy fülig szerelmes Na de a szerelem nem is olyan szégyen Bár az ember ekkor egy kicsit érzékeny Nem is bántom ezért, engedem, hogy fusson De én továbbmegyek a megkezdett úton. Nyerges, Bartha után Bánt, Bekét említem Együtt tehetem ezt lévén ők egy hiten Bánról még csak annyit, hogy nagy diplomata Udvarias póza, mézédes a szava Kérésre megígér habos kávét, tortát De utána semmi - mint ahogy ezt szokták. Beszélek Inczéről, a legnagyobb hősünk Miként vala annyi hun és avar hősünk Hogyha ő irányoz, teli a találat Elékerült muszka biz csak pórul járhat Minden reggel, délben étke ha levágta De kiköpi rögtön miután megrágta Számára ez olyan, mint a rágógumi Pofonegyszerűség, mint Ághnak a puszi. A Tésics a barátunk az ütegműszerész Ezért jó a löveg, nem pusztítja el vész Mindig toldoz-foltoz, ha szükséges, hát varr Szilárdan áll mindig minden anyacsavar. Csak azért szeretné törne ki már béke Hogy a lövegeket még jobban átnézze. Ha már itten sok mindenről írok Csak el nem maradhat Saliga, az írnok Hómezőkön szánkó, sivatagban teve Ezért lett őneki csodaírnok neve Játszi kézmozgása és a szava lenge Oly éles az esze, mint akár a penge Hirtelen határoz és fejből fogalmaz Legyőzi a munkát, legyen bár egy halmaz. Hihetetlenül gyors, rettentően fürge Azt hinnéd ha látnád, egyik őse ürge Lépéstől futásig minden jármod megyén Hogyha kívántatik repül fellegeken A múltkor jutalmul sikkes lovat kapott Míg fenn volt a lovon, számoltunk vagy hatot