Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

Gyorszabadhegy. Az iskola új szerepe, az elesettek helyére utánpótlást ad a frontra. Az iskola Ausztriába indul. Sopron, a rémület városa Korán reggel autóbuszon utazok ki Győrszabadhegyre. Az itt elhelyezett alakulat nem sok jóval biztat. Az őrség, a kaszárnya udvarán lézengő egyenruhások nem emlékeztetnek katonákra, itt annyi fegyelem sincs, mint a fronton. Kiderül, az ütegparancsnoki tanfolyamot már nem tartják meg, nincs értelme, egyébként is a front már nagyon megközelítette a várost. A győrszabadhegyi iskola nem más, mint egy kiegészítő parancsnokság, a megsebesült, elesett, fogságba került tüzértisztek helyébe innen küldenek utánpótlást. Térülök, fordulok, és újra kint lehetek a fronton, de nem barátok, összeforrott bajtársak, hanem holt idegenek között, akiknek egy a törekvése, ha kell, mások rovására, túléljék a háborút, az esztelen öldöklést, rombolást. Újra nem adtam volna az életemért egy lyukas garast. Március 18-án kihallgatáson kell jelentkeznem az iskola parancsnokánál, Phillipovich alezredesnél. Amikor megjelenek, a segédtiszt hátrahőköl. - Hogy képzelsz ilyet? Kihallgatásra jössz piszkos, szakadt köpenyben? A köpeny gallérján még makkgomb sincs. - Egy éven keresztül voltam az első vonalban - válaszoltam - és még nem ért ilyen kifogás. - De az állásainkat tűzzel elárasztó szovjet hadsereget sem feszélyezte az, hogy annak, akire lőnek, nincs makkgombja és kissé viseltes a köpenye. - Nemcsak piszkos, hanem szakadt is! - Azt sem szégyellem, gránátszilánk hasította fel. - S meddig marad ez így? - Már nem sokáig. Csak a háború végéig. A segédtiszt felajánlotta a saját elegáns köpenyét. Arra az időre, amíg az alezredes úr rajtam végignéz. De nem fogadtam el. Vagy kellek így, vagy nem kellek. A többiek, akik szintén kihallgatásra jöttek, kérlelni kezdtek. Velük is kitolok. Az iskolaparancsnok rajtuk is megtorolná a kihívást. Az egyikük éppen eltávozásra kéredzkedik. Nem szabadkoztam tovább. Rövid tíz percre felvettem az extraköpenyt. Emlékezetem szerint a kihallgatás során találkoztam először Thuróczy István tartalékos hadnaggyal, aki ugyancsak a tüzér ütegparancsnoki tanfolyamra jött. A kassai 23. tüzérosztály állományában van. Hamar megismertük és megszerettük egymást. A tanfolyamra már nem került sor, de mindennap reggel nyolc órakor megjelentünk a tanteremben. Az iskolaparancsnok vagy a helyettese adott rövid tájékoztatót a fronthelyzetről. Mindennap érkezett igénylés a frontról. Adott esetben napjában kétszer. A parancs-