Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

tett abban az időben megélni, ezért harmadik kötetének megjelenése után, 1929 tavaszán otthagyta a fővárost, hazautazott Szatmárba. Nem Szárazberekre, hiszen szülőfaluját már államhatár választotta el tőle, hanem Tisztaberekre, ahol rokonai, barátai éltek. A versírást nem hagyta abba, de egyre ritkábban publikált, s negyedik (sajnos utolsó) kötete, az örök tükör csak nyolc évvel az előző után, 1937-ben látott napvilágot. A második világháborúban újra katonáskodott, s újra megjárta a hadifogság poklait is. Hazatérése után egy jómódú elvált asszony élettársa lett. Az ötvenes években éppen ez lett a veszte. Osztályidegen kategóriába kerültek, mindenüket államosították, fehérgyarmati házukat is elvették. Csak egy udvari kamrában húzhatták meg magukat. Két évtizeden át, igen nehéz körülmények között, kosárfonásból éltek. Élettársa halála után súlyos betegen, combnyaktöréssel, a mérkvállaji szociális otthonba került. Ott halt meg 86 éves korában, de Fehérgyarmaton temették el. Irodalom: Király György: Egy nyugatos költő. Nyugat. 1922. 427. Morvay István: Boross Sándor. Magyar Út. 1937. július 1. Vajthó László: Elfelejtett keringők. Bp. 1976. Márkus Zoltánné: Boross Sándor élete és munkássága. Pedagógiai Műhely, 1991. 4. Fitos Vilmos: Boross Sándor életműve. Hunnia. 1991. december 25. Tamás Aladár (Halmi, 1899. március 10—Budapest, 1992. október 17.) Szülőhelye, Halmi, régi Ugocsa megyei település. Trianon után a határ túlsó oldalára került. Hatéves korában költöztek szüleivel Fehérgyarmatra. Az elemi iskola négy osztályát itt végezte, s ez a négy év sok maradandó emléket hagyott benne. Akkoriban szüntelenfájt a szél című önéletrajzában sokat ír kalandos fürdőzéseiről a Gyarmathoz közeli Szenke patakban. Ennek kapcsán idézi a híres penyigei tragédiát, a kilenc kislány halálát megörökít balladát is. Részletesen ír a Gyarmaton minden évben több alkalommal is áthaladó máriapócsi búcsúsokról, s az ököritói tűzvészről is. Nagyanyja elbeszélései nyomán emlegeti Jósa doktort is, aki a történetekben szinte „mesebeli alakká emelkedett, aki a Nyírségben még a halottakat is feltámasztotta."