Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Már a harmincas években a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság és a Magyar Pen Club tagja lett. Ez utóbbinak főtitkára is volt. 1938-ban a Vígszínház igazgatójává választották. Elete végén kezdett érdeklődni családjának eredete iránt. A gyökerek nosztalgikus keresése közben el is utazott Dombrádra, ahol felfedezte a család ősi fészkét, ahol ükapja és dédapja is papok voltak. Gyönyörű lírai vallomásban örökítette meg találkozását az ősök földjével: , A fajtám, amíg városba nemfajzott, sok száz meg száz éve, mindig ezt a tájat nézte. A füzes partok közt hömpölygő szőke Tiszát, rengeteg akácfát, szőlők nyíri vinkóhoz való venyigéit, napraforgók kocsikeréknyi sárga tányérját, a zöld lombok közül gőgösen égnek vetekedő távoli tornyokat, amelyek Cigándot vagy Kékesét jelentik, okkerszínű tengerhez hasonló búzavetést, kompot, megint akácot, zörgő szekeret. Nem csoda, ha valami névtelen vágyódás mélységes lélegzetvételével a tájat nyomban otthonomnak és magaménak éreztem." Irodalom: Várkonyi Nándor: Harsányi Zsolt. Pannónia, 1939. Harsányi Zsolt: Dombrád. Esti Újság, 1943. július 24. Keresztury Dezső: Magyar Csillag, 1943. Harsányi András: Emlékezés Harsányi Zsoltra. Confessio, 1987. 2. sz. DÖGE Ölbey Irén (Döge, 1902. december 27—Döge, 1987. április 23.) 1921-ben szerzett tanítónői oklevelet Debrecenben. Egy ideig Napkoron tanított. Diákkorában jelentek meg első versei különböző ifjúsági lapokban. Később főként az Új Időkben láttak napvilágot költeményei, novellái és meséi, de a Nyugat és a Pesti Hírlap is gyakran közölte írásait. A 40-es években előbb a Magyar Lányok szerkesztője, majd az Én Újságom felelős szerkesztője lett. A háború után főként az Új Ember, a Katolikus Szó és a Vigília hasábjain talákozhattunk nevével és műveivel. Ekkor már szülőfalujában, Dögén élt. Művei: Senki szigete, 1929; Szeptemberi láz, 1932; Krisztus, 1938; Magyar tündérmesék, 1939; Tarka versek gyermekeknek, 1941; Ezüst dob, 1942; Itt kell maradnod, 1943; Hét arany krajcár, 1946; Ezüst bárányok, 1970; A béke győzelme, 1982. Irodalom: Páll Géza: Üzenet egy szabolcsi faluból, Kelet-Magyarország, 1983.febr.26. Búcsú Ölbey Iréntől. Kelet-Magyarország, 1987. április 25. Szeghalmi Elemér: Ölbey Irén, Új Ember, 1987. május 9.