Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

CSENGER Diószeghi István (Debrecen, 1699—Csenger, 1749.) Orvos és prédikátor volt egy személyben. 1727-ben Utrechtben avatták orvosdoktorrá. A következő évben visszatért Magyarországra, és Máramarosszigeten lett a gimnázium igazgatója. 1730-ban került Csengerbe, ahol elsősorban lelkészként és tanítóként működött. 0 tette először jó hírűvé a csengeri latin iskolát. Az 59. kazetta latin szövege szerint az őprédikátorsága idején, 1745-ben, saját tervei alapján, s nagyrészt az ő költségén készült el a csengeri templom 1707-ben leégett kazettás festett famenynyezete. Halála után a csengeri templomban temették el. Koporsóját a templom műemléki feltárását végző régészek találták meg 1967-ben. Orvostudományi és teológiai tanulmányait, a kor szokásainak megfelelően, latin nyelven írta. Az előbbiek közöl A vízi betegségről és A vízi betegség gyógyításáról című két kötetes disszertációja a legfontosabb, amely Utrechtben jelent meg 1727-ben. Ugyanott adták ki két latin nyelvű teológiai vitairatát is. Latin nyelvű verse is napvilágot látott egy utrechti gyűjteményes munkában. Irodalom: Molnár József: Adalékok a csengeri műemlék templom történetéhez. Műemlékvédelem. 1970. 14. Fazekas Árpád: Diószeghi István csengeri humanista. Szabolcs-szatmári Szemle. 1975. 2. Mándy István (? 1751—? 1806.) Életrajzi adatai nagyon hézagosak. Az első ismert tény róla, hogy 1789-től tanító volt Csengerben. 1792-ben esküdt lett Szatmar megyében, de mint birtokos továbbra is Csengerben élt. Legismertebb munkája Anonymus Gestájának magyar fordítása, amelynek előszavát 1792-ben Csengerben keltezte. A mű Debrecenben jelent meg 1799-ben. Teljes címe: ,Magyar Sunád, avagy I. Béla királynak nevetlen íródeákja, kit ősi édes emlékezet oszlopául az hét fő magyar vezérekről írt deák históriájából magyarba öltöztetve előállított tekintetes nemes Szatmar vármegye egy legkisebb hites tagja M. I." A Sunád név mai ejtéssel: Csanád. Irodalom: Szinnyei József: i.m.: VIII. 493. Mizser Lajos: Mándy István, Anonymus fordítója. Kelet-Magyarország, 1995. május 24.