Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Jósika Miklós (Torda, 1794. április 28—Drezda, 1865. február 27.) Napkori éveiben Jósika Miklós Csengerben is többször megfordult. Felesége szüleinek volt ott birtoka, amelyen anyósa, Kállay Leóné Eötvös Erzsébet gazdálkodott. A mindenbe beleszólni akaró apósát, aki „rémítő sok mérget étetett meg vele", nem kedvelte Jósika, anyósát azonban szerette. „Napám ellen nem volt soha panaszom" — írta Emlékiratában, s ezért szívesen időzött alkalmanként Csengerben. Lásd még: Napkor Irodalom: Jósika Miklós: Emlékirat. Bp. 1977. Katona Béla: Jósika Miklós Szabolcsban. Kelet Felől, 1994. 2. Riskó Ignác (Csenger, 1813. július 31—Budapest, 1890. október 22.) A gimnáziumot Eperjesen végezte. Diákkorában kedvelte meg az irodalmat, s kezdett maga is verseket írni. Tanulmányai befejezése után Szatmar megye aljegyzője, majd főjegyzője lett Szoros barátság fűzte Petőfihez, aki Nagykárolyban többször is meglátogatta. O mutatta be a költőt Szendrey Júliának. Versei a 40-es években főként az Athenaeumban és más folyóiratokban, valamint a reformkor divatos zsebkönyveiben jelentek meg. 1848/49-ben Nagykároly követeként országgyűlési képviselő, majd kormánybiztos volt, ezért a szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. Ez véglegesen derékba törte költői pályáját. Kiszabadítása után nem foglalkozott többé irodalommal. Fővárosi tisztviselő lett, miniszteri tanácsosként ment nyugdíjba. Irodalom: Lauka Gusztáv: Riskó Ignácról, az elfelejtett íróról. Fővárosi Lapok, 1890. október 30. Molnár József: Riskó Ignác, Petőfi hű barátja. Kelet-Magyarország, 1957. szeptember 8. Molnár József 1972-ben Riskó Ignác részletes életrajzát is megírta, de ez kéziratban maradt. A nyíregyházi Állami Levéltárban található hagyatékában. Osváth Gedeon (Csenger, 1880—Budapest, 1952.) A kolozsvári egyetemen szerzett tanári oklevelet. Doktori disszertációját Reviczky Gyuláról írta 1905-ben. Később hosszú időn át az aszódi gimnázium tanára, majd igazgatója volt. Ettől kezdve mind irodalomtörténeti, mind szépirodalmi munkásságának középpontjába Petőfi került. Művei: Petőfi aszódi ifjúsága, 1925; A halhatatlan diák, 1938; Hunyadi Mátyás, 1940. Irodalom: Molnár József: Adalékok Szabolcs-Szatmár megye művelődéstörténetéhez. A nyíregyházi Kossuth Gimnázium Jubileumi Évkönyve. Nyíregyháza, 1956.