Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

közepétől azonban, Antal Miklós irányításával a keleti országrész egyik irodalmi központja lett. Nem csak az évenként ismétlődő Beregi Ünnepi Hetekre, Ünnepi Könyvheti rendezvényekre utaztak ide, a távoli végekre seregestül az írók, hanem egész évben „hazajártak", már-már szinte családtagoknak érezték magukat Szabolcsban és Beregben. Persze, szerencséje is volt Antal Miklósnak. Buzgalmában olyan társakra talált, mint helyben Sántha Miklósra, Nyíregyházán Bory Zsoltra és a fővárosban Fábián Zoltánra, az írószövetség akkori vidéki titkárára, akinek Antal Miklós mellett meghatározó szerepe volt a megyei írócsoport létrejöttében, a tiszaszalkai Vácinapok elindításában, s a gergelyiugomyai alkotóház létesítésében is. A könyvtárvezetői és irodalomszervezői munka mellett Antal Miklósnak arra is jutott energiája, hogy jelentős műfordítói tevékenységet folytasson. Korábban csak újságok, folyóiratok és antológiák számára készített rövidebb fordításokat, a 70-es évek közepén azonban az Európa Kiadó legfoglalkoztatottabb fordítói közé került, s egymás után jelentek meg átültetései, köztük Abramov tetralógiája is. Fontosabb műfordításkötetei: Maskin: Kék tenger, fehér hajó, 1974; Abramov: Fivérek és nővérek, 1980; Két tél és három nyár, 1981; Utak, keresztutak, 1981; A ház, 1983; Baklanov: Örökre tizenkilenc évesek, 1982; Sluckis: Naplemente, 1983; Zsemljak: Hattyúcsapat, 1985. Irodalom: Páll Géza: Műfordító Beregben. Kelet-Magyarország, 1980. június 1. Futaky László: Abramov: Fivérek és nővérek. Kelet-Magyarország, 1980. június 8. Kopka János: Beszélgetés Abramov magyar fordítójával. Kelet-Magyarország, 1981. augusztus 16. Bodnár István: A műfordító könyvtáros. Kelet-Magyarország, 1988. augusztus 20. Miklós Elemér (Maroshévíz, 1935. június 17.) Középiskolai tanulmányait Szászrégenben kezdte, majd Kisvárdán fejezte be 1953ban. Érettségi után Nyíregyházán tanítói, majd az egri Tanárképző Főiskolán tanári oklevelet szerzett. 1958 és 63 között Ilken tanított, 1964-től Vitkán volt általános iskolai igazgató, majd 1979-től Vásárosnaményban a városi tanács elnökhelyettese. Lauka Gusztávról készített tanulmányával egy megyei pályázaton tűnt fel. 1976-ban pedig az Új írás című folyóirat kritikai pályázatán ért el harmadik helyezést, írásai a 70-es évek közepétől jelennek meg rendszeresen folyóiratokban és antológiákban. Önálló művei: Bereg irodalmi hagyományai. Nyíregyháza, 1988; Tisza-parti beszélgetések. Vásárosnamény, 1992; Üzenetekfélárnyékból. Nyíregyháza, 1993. Irodalom: Szabolcs-Szatmár-Bereg kortárs íróinak Kislexikona. Nyíregyháza, 1991.