Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

végezte. Az első világháborúban huszártisztként vett részt és sebesült meg. 1918ban a MOVE egyik megalapítója volt. A Tanácsköztársaság megdöntése után Gömbös Gyula köréhez tartozott, s a nacionalista és fajvédő erők táborában tevékenykedett. Szózat című lapját is e célok szolgálatába állította. A húszas évek végén fordulat következett be politikai érdeklődésében. Eltávolodott Gömböstől. 1928-ban Előőrs címen új lapott alapított, amely köré főként a népi írókat toborozta (Féja Géza, Szabó Pál, Szabó Dezső), de József Attila írásait is közölte. 1931-ben megszervezte a Nemzeti Radikális Pártot, s 1932-ben az Előőrs utódaként megindította a Szabadság című hetilapot, amely a németellenes függetlenségi küzdelem harcos orgánuma lett. 1935-ben a tarpai kerületben lépett fel az országgyűlési választáson, a kormánypártnak azonban sikerült megbuktatnia. (A választásról, a hivatali erőszakosságról Tamási Áron és Féja Géza is beszámolt. Lásd ott!) 1939-ben azonban már nem sikerült őt elgáncsolni, Tarpa és a kurucföld képviselője lett. A második világháború idején parlamenti felszólalásaiban is, cikkeiben is egyedülálló bátorsággal küzdött a nemzeti függetlenségért. A német megszállás napján fegyverrel fogadta a Gestapo katonáit, s csak súlyos sebesülten tudták őt őrizetbe venni. Kiszabadulása után is tovább folytatta az ellenállási harcot, árulás következtében azonban ismét letartóztatták. A nyilasok halálra ítélték, s 1944. december 24-én Sopronkőhidán kivégezték. Végakaratának megfelelően Tarpán, kedves kurucai között temették el. Fontosabb művei: Nemzeti újjászületés és sajtó, 1920; Nemzeti radikalizmus, 1930; Német világ Magyarországon, 1936; Helyünk és sorsunk Európában, 1941.