Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Irodalom: Tamási Áron: Esemény Beregben. Virrasztás, 1943. Féja Géza: Szabadcsapat, 1965. Dernői Kocsis László: Bajcsy-Zsilinszky Endre, 1966. Tidrenczel Sándor: Bajcsy-Zsilinszky Endre és politikai pátriája. Nyíregyháza, 1986. Szabó Pál (Biharugra, 1893. április 5—Budapest, 1970. október 31.) A népi írói mozgalom kiemelkedő egyénisége volt. Veres Péterhez és Sinka Istvánhoz hasonlóan ő is autodidaktaként jutott el az irodalomhoz. Tehetségét Féja Géza fedezte fel. Első regényének megjelenése után a Nyugatban Móricz Zsigmond üdvözölte. 1935-ben Sinka Istvánnal és Barsi Dénessel Kelet Népe címmel indítottak folyóiratot, amelynek szerkesztését később Móricz Zsigmond vette át tőle. Egyik megalapítója volt a Nemzeti Parasztpártnak. 1945 után országgyűlési képviselő lett, később a Hazafias Népfront elnöke és az Elnöki Tanács tagja is. Pályája elején Bajcsy-Zsilinszky Endre táborához csatlakozott. Gyakran írt az Előőrsbe és Zsilinszky más lapjaiba is. Többször elkísérte őt tarpai útjaira, s ezekről az utakról írásaiban is beszámolt (Beregi levél. Előőrs, 1930. augusztus 6; BajcsyZsilinszky Endre. Szabad Szó, 1939. május 21.). A háború után, 1965-ben is járt Beregben. Fontosabb művei: Emberek, 1930; Békalencse, 1932; Papok, vasárnapok, 1934; Talpalatnyi föld (Lakodalom, Keresztelő, Bölcső), 1942-43; A nagy temető, 1947; Isten malmai, 1949; Új föld, 1965; Nyugtalan élet, 1971—73. Lásd még: Nyíregyháza Irodalom: Új nagy írót küldött a falu. Nyugat, 1931. Féja Géza: Lázadó alkonyat, 1970. Czine Mihály: Szabó Pál alkotásai és vallomásai tükrében. 1971. Miklós Elemér: Bereg irodalmi hagyományai. Nyíregyháza, 1988. Féja Géza (Szentjánospuszta, 1900. december 19—Budapest, 1978. augusztus 14.) író, publicista és szociográfus volt egy személyben, a népi mozgalom kiemelkedő egyénisége. Korán bekapcsolódott a falukutató munkába. Bajcsy-Zsilinszky Endre köréhez tartozott, az Előőrs és a Szabadság című lapok munkatársa volt. BajcsyZsilinszkyt választási kőrútjain Tarpára is több alkalommal elkísérte. Emlékek és álmok című írásában elmondta, hogy a Viharsarok megírásának gondolata is Tarpán fogant meg benne. Szabadcsapat című kötetének egyik fejezetében (írók, fegyverbe!) is megírta az emlékezetes tarpai választással kapcsolatos élményeit, amelyet korábban már Tamási Áron is megörökített.