Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Szuhányi Jozefina halála után (1854) vagyonát Obernyikra hagyta, aki 1851-től a kecskeméti ref. kollégium tanára volt. 40 éves korában a pestis áldozata lett. Fontosabb művei: Főúr és pór, 1843; Örökség, 1845; Nőtlen férj, 1846; Magyar kivándorlón a bécsi forradalomban, 1849; Anya és vetélytársnő, 1850; Brankovics György, 1855. Utolsó drámájának befejezésében korai halála megakadályozta. Művét Bulyovszky Gyula fejezte be, majd Egressy Gábor dolgozta át. Erkel Ferenc ezt a drámát használta fel azonos című operájának szövegkönyvéül. Irodalom: Faragó Márton: Obernyik Károly. Losonc, 1898. Luxenburger Irén: Obernyik Károly élete és munkái. Bp. 1930. Molnár József: Petőfi és baráti köre Szatmárban. Szabolcs-szatmári Szemle, 1973. Kölcsey Antónia (Szatmárcseke, 1821—Apa, 1876) Kölcsey Ferenc unokahuga volt. Nagybátyja nagy gonddal irányította nevelését. Tanulmányait Budán végezte. Csak Kölcsey Ferenc életének utolsó szakaszában került vissza Csekére. Híres Naplóját 1838 és 1844 között írta. Feljegyzései igen érdekes adatokat tartalmaznak Kölcsey utolsó hónapjairól, környezetéről és haláláról, családi szokásairól, pereskedéseiről, Wesselényiről, de sokat írt a falusi nép életéről és nehéz sorsáról is. Reménytelenül szerette Wesselényi Miklóst, őt viszont Pap Endre, Kölcsey egyik jurátusa szerette volna feleségül venni. Meg is kérte a kezét, de a szülők visszautasították. Kölcsey Antónia végül Geleji Katona Józsefhez ment férjhez. Naplóját először Kozocsa Sándor adta ki 1938-ban. A mű új kiadása 1992-ben Gábor Júlia szerkesztésében látott napvilágot. Irodalom: Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját, 1948. ülés Endre: A Leányka. = A só íze, 1976. Szigethy Gábor: Kisasszonyhalál. Magyar Nemzet, 1976. március 14. Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. január 1—Fehéregyháza, 1849. július 31.) Nagyari tartózkodása idején, 1846 október elején Csekén is megfordult Petőfi. Körülbelül egy hetet töltött Kölcsey falujában a református lelkész vendégeként, akihez Luby Zsigmond ajánlotta be a költőt. Itteni időzése alatt négy verset írt (Borús, ködös őszi reggel. ..,Azén képzeletem, Ereszkedik le a felhő, Ha szavaid megfontolom). Kölcsey sírját is felkereste a temetőben, s a legnagyobb tisztelettel emlékezett a nagy költőelődre. Mikor a követkéz évben, 1847. júliusában újra arra járt, így számolt be élményeiről Kerényi Frigyeshez írott egyik levelében: